Napkorong

A szívem szakad meg
e sorok írásánál is könnyezem.
Lelkem csorba hull lassan elvèrzik
s megszűnik lètezni.
Mintha egy lelketlen dèmonnal èlnèk
aki azt èlvezi hogy azzal kínozhat
hogy szótlanságával nemtörődömségével belèm tipor
és közben magában nagyokat kacag.
Élvezi hogy kínozhat legbelül
ha még arcán nem is látni
hisz ki tudja ugyan melyik álarcát viseli
mikor eleven húsomba tèp.
Nem tudom hogy ezt meddig bírom elviselni.
Már megtörni látszom legbelül.
Kezdem elveszteni a fènyt
magát a remènyt.
Pedig nyitottam felè
kèrdeztem mi a baj meg is beszéltük
de ő ugyanolyan tartózkodó.
Olyan mintha egy idegennel èlnèk
holott házasok vagyunk.
Úgy èrzem a társas magàny lett az új otthonunk.
Ez a tátongó űr arra kèsztet
hogy a legnagyobb fèlelmemmel szembe nézzek.
Lehet azt szeretnéd hogy örökre elengedjem a kezed...

Hozzászólások

mamuszka - május 17 2023 20:04:56
Amikor életet kapunk,
sorsunkról még semmit sem tudunk.
felnőttek gondoznak, nevelnek,
táplálják testünket,
kibontják lelkünket.
Ismertetnek a világgal,
tanácsokkal, és példákkal.
Tapasztalatokat gyüjtünk,
jót és rosszat megkülönböztetünk,
amikor cselekszünk,
e különbségről gyakran megfeledkezünk.

Az éveket sűrgetni szeretnénk,
mielőbb felnőttek lehetnénk.
Közösségekhez tartozunk,
felelősséggel tartozunk.
Változtatjuk a világot,
tovább hordozzuk a lángot.
Agyunkban a gondolatok,
érzékeinkben hormonok,
önfenntartás, fajfenntartás,
életünkben irányítás.
Szeretetre, sikerekre vágyunk,
ha megkapjuk, ez a boldogságunk
.
Elviseljük a bajokat,
betegségeket, gondokat.
Emlékeink halványodnak,
öregen semmivé kopnak.
Halálodra magad maradsz,
életedben is magad vagy.
Önmagadat sem ismerted,
társaid gyorsan felednek.
Sorsod betelt, része voltál
az életnek, apró kontár.

mamuszka - május 17 2023 20:05:22