Amíg a józan ész csak áll,
remeg, gyerekseregre vár,
s a gyávaság reményt öl el,
a változás nem is jön el.
Virág helyett a gaz kihajt,
ki lesz, ki azt kitépi majd,
ki fáradozva fát nevel,
tanítva érte égni mer?
Ki metszi kajla ágait,
hideg telén, ha szél süvít,
takarja, védi, óvja majd,
repesve nézi, mint kihajt?
Gyümölcsein, ha ráharapsz,
aligha vásik el fogad,
s fakad belőle új remény
e kert mogorva szegletén.
De hát a józan ész csak áll,
mögötte nem marad tanár,
kinek, habár szelíd szava,
de bátrakat tanítana.
|
|
