|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Halottak
Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély, sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopatra a csókokat feledte
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhitat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók.
1934
Kosztolányi Dezső: 1885 -1936
Die Toten
Waren Menschen.
Wenn auch die nicht mehr gib, gibt die. Wunder.
Die nichts tun und auch gar nichts mehr wollen,
wirken munter.
Zwischen den Läufern rätselhafte Steher.
In tiefen, dunklen Wasser stille Netze
stehen.
Bilder,
die schon längst gestarrt ‘d etwas Schönes
bilden.
Grabschwänzer,
alles Vergessliche und Zerstörende
Faulenzer,
aus dessen Händen unter das Laub
die reiche Erfahrung tot und taub.
Newton kennt das Einmaleins immer noch nicht,
eine trübe Nacht fällt auf seinem Haupt,
Kleopatra erinnert an Küsse, auch nicht
die Englischkenntnisse von Shakespeare verstaubt.
Eine Mutter erkennt hier ihre Tochter nicht.
Der Gelehrte seine Erfindungen nicht.
Die sind Tagträumer, die die Wirklichkeit
bezaubert, wie das Gebet und der Kuss.
Die Zitate aus der alten Dichterzeit,
geplatzte Zellknötchen vom Bilderfluss.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
