|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szeged alatt
Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén
Halkan susogja régi bánatunk.
A Nap bucsúzik. Tört örömre festvén
A messzit; és az Éjfa rám borul.
Reám borul s arcom simítja lágyan
Hűs lombja, rajta nem terem virág,
De béborítja csöndbe síri ágyam,
Ha majd lefekszem, én is - bús diák.
Öreg, borús vers kél borongva bennem,
Rokon hang zendül vissza rá szivemben.
- Mért is kell búmat rímbe önteni?
Lelkemen most halk remegés fut át:
Szeretném szépen felköszönteni
Magányos, árva, bús Juhász Gyulát.
1922. aug. 14.
József Attila: 1905 – 1937
Unter Szeged
Unsere Theiss, der Fluss an Sommerabend,
die alte Trauer flüstert er leise.
Die Sonne nimmt Abschied. Als brüchige Gegend,
malt die Ferne; ‘d der Nacht bedeckt mich Weise.
Er beugt sich an mich ‘d streichelt sein kühles Laub
sanft mein Gesicht drauf wachs keine Blumen,
doch er bedeckt mein Grab Bett sanft vertraut,
wenn auch ins Bett lege, zum Ausruhen.
Ein altes Gedicht erhebt sich düster in mir,
verwandte Stimme hallt in dem Herz stier.
- Warum muss mein Harm in den Reim hinein?
Ein leichtes Zittern geht jetzt durch die Aura:
will anstossen mit einem Glas Wein,
mit der einsamen, armen Juhász Gyula.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- július 21 2023 10:06:03
Csodaszép vers.
Szeretettel olvastam:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
