Szépnek álmodtam a múltat ,
de már árnyékok húzódtak mellém ,
elhagyott tekintetek
bénult arcok nyomnak
fáradt vagyok...
még fáj az emlékezés ereje
lompos gondolatok szurkálnak
védekezni nem akarok...
Lágyan ömlik agyamba az üresség
kérve-követel helyet magának
és én hagyom
magamban szétfolyni az idõt...
csak annyit tehetek hogy :
letörlöm arcomról
a mosolygó csókokat...
Crysty - április 25 2008 12:20:12
Emlékezés, múlandóság, érdekes "szoszircsis" ruhába öltöztetve.
Tetszett, mint mindig.
gosivali - április 25 2008 16:06:44
Csodálatos kis gyöngyszem ez a hangulatvers... Egy lélegzetvételnyi elengedõ szomorúság... Gratulálok a szép vershez.
Az érzés - az persze más...
Szeretettel.
Magdileona - április 25 2008 16:52:57
Mint egy kis mosolygó drágakõ... csodálatosat alkottál, drága Szí, mint mindig.
Szeretettel: Magdi
sziszifusz - április 25 2008 18:07:13
Már ilyen fiatalon is az érzelmek megmutatásának magasiskoláját birtokoltad!
Drága Szosz! "letörlöm arcomról a mosolygó csókokat"
Én anyámmal kapcsolatban éreztem ilyesmit
Nagyszerû vers
alliteracio - április 26 2008 04:53:58
Mindig elbûvölnek verseid!
Ez is egy remekmû!
Valami különleges hangulata van írásaidnak, és én nagyon szeretem a stílusodat, a képeidet!
Szerettettel gratulálok!
Puszi:
Ági
gondola - április 26 2008 19:08:09
Kedves Szoszircsi!
E kis mûved is remek ötvözete a szavaknak és érzelmeidnek. Mondd, hogy tizenéves korodban gyatrán írtál!!!
szoszircsi - április 26 2008 23:03:07
[b]Jajjj...jajjj...ez a szösszenet...micsoda szép gondolatokat -érzéseket váltott ki belõletek...nagyon drágák vagytok...[/b]
