|
Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tisza-parti menyecske
A kanyargós Tisza mentén
alant jár a Nap.
A víz tükrén lágyan ringó,
szelíd sugarak...
Mint kisgyermek bölcsőjében,
úgy pihen a fény,
Ringatózván, játszadozik
a víz tetején...
Pór menyecske korsót merít,
fövenyen hajol,
De eközben valamit lát,
távol, valahol...
Átellenben a túlparton
ifjú férfi néz...,
Túlnan véle, tekintete
mily izzó, merész!
Sötét haja hátra-fésült,
kis szakállt visel,
Vékony, s délceg a tartása,
épp erre figyel...
Magyar mente feszül rajta,
az inge fehér,
Szabad lelke messze szárnyal,
szinte ideér.
Ritkán lát a lány hasonlót,
ő csak pórleány,
Errefelé, ilyen férfi,
hol madár se jár...?
Méltósággal foly a Tisza,
a kis Túr feléje...,
úgy igyekszik mint egy gyermek
anyja kebelére.
Míg az este lassan szövi
vérveres hálóját,
Éj sötétje lopakodik
lombok sűrűjén át.
Korsó telvén indulni kell,
sürget a sötét,
A menyecske még hátranéz,
pillant szerteszét.
Túlsó parton néz a férfi,
mint egy kőszobor,
Vajon ki ő, s esze hol jár?
nem tudhatni hol...
Fut sietve korsajával,
míg az ösvény látható,
Ily jelenés életében,
talán több, nem várható...
Átpillantva a túlpartra,
a nagy költőt látni ott,
Mily ajándék életedben,
még most, nem is tudhatod...
Kis menyecske, szaladj innen,
mert jő a fekete éj!
Elnyeli majd ezt a férfit,
de te remélj, te ne félj!
A kanyargós Tisza mentén
egy menyecske hazatér,
Víz csillog a korsajában,
mégis ragad, mint a vér...
Debrecen, 2007. június. 13.
Szuhanics Albert: 1954 – 2021
Braut von Theiß-Ufern
Entlang der kurvenreichen Theiss,
tief steht der Sonne.
Die Strahlen spiegeln am Wasser,
wie eine Wonne.
Wie ein kleines Kind in Wiege,
so ruht auch das Licht,
sanft schaukelnd und fröhlich spielend,
auf das Wasser schlicht.
Bauern-Frau schöpft dort den Krug
am Ufer gebeugt,
doch inzwischen in die Weite,
sieht etwas erfreut.
Gegenüber auf dem Ufer
ein junger Mann schaut,
er denkt so viel und seinen Blick,
einen kühn umhaut!
Sein Haar war zurückgekämmt,
trägt ein kleiner Bart,
er ist dünn, mit stolzem Körper,
beobachtet mich smart.
Enge ungarische Kittel,
sein Hemd ist ganz breit,
sein freier Geist schwebt in Weite,
mich hat auch erreicht.
So was sieht das Mädchen selten,
sie ist Bauernmagd,
hier sieht man nie so einen Mann,
keinen weit und breit.
Die Theiss fließt weiter würdevoll
Richtung der kleine Túr,
er versucht es wie ein Kleinkind
an Mutterbrust nur.
Während der Abend langsam webt,
seinen blutroten Netzen,
die Dunkel der Nacht schleicht sich ein
langsam ohne gehetzt.
der Krug ist voll ‘d, sie muss gehen,
der Dunkelheit drängt,
die Braut blickt immer noch zurück,
die Neugier sie zwängt.
Der Mann auf das ander’ Ufer
wie ein' Steinstatue,
wer ist er und wo ist sein Geist?
Was heisst sein Getue?
Sie rennt hastig mit ihrem Krug,
bis der Weg so sichtbar ist
im Leben noch ein solches Bild,
es ist keiner, der es wisst.
Blick auf dem anderen Ufer
wo den grossen Dichter sieht,
was für ein Geschenk im Leben
was jetzt nicht nachvollziehst.
Kleines Bräutchen, geh weg von hier,
denn, die schwarze Nacht kommt!
Sie wird diesen Mann verschlucken,
doch du hoffe, und stets besonnt!
Entlang der kurvenreichen Theiss
die Braut kehrt heim mit Demut
Wasser glitzert in ihrem Krug,
trotzdem klebt es wie das Blut.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- július 22 2023 08:49:25
Szép vers.
Szeretettel olvastam:
Zsuzsa |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|