|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Lassan kilépsz emlékeimbõl,
Az arcod, mint egy napszítta kép.
Ma, magam elõtt látom még,
Holnap, elnyeli a messzeség.
Még itt a szívemben, érezlek.
A lelkemben, még itt vagy velem.
A múló idõ, aztán felold bennem,
Épp úgy, mint a víz az akvarellt.
Betakar a feledés könnyû fátyla,
Illanó páraként tûnsz majd el,
S hiába idéz újra képzeletem,
Arcod, többé már meg nem lelem. |
|
|
- április 25 2008 12:21:40
Tetszett, szépen sikerült ábrázolnod a feledés folyamtát. Gratula |
- április 25 2008 15:07:37
az együttérzés facsarja a szívem nagyon szép vers!  |
- április 25 2008 16:48:09
Azért talán a lényeg megmarad... egy illat, egy szín, egy hangulat, egy hanglejtés, egy mozdulat - bárhol vagy, eszedbe juttathatja, ha csak pillanatra is...
Nagyon szép! |
- április 25 2008 17:55:57
Tényleg, mint egy akvarellt úgy festetted versed, és hihetetlen jól! |
- április 26 2008 01:02:08
[b]Zsuzsu...mindegy mirõl írsz....hihetetlen könnyedség és lazaság jellemez....jó ez így....nagyon tetszik nekem...kifejezõ vagy...szemléletes...és úgy tudsz verselni...hogy különösebb erõfeszítés nélkül átérezhetõ vagy...és magávalragadó...
Szeretettel[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
