Napkorong

Eugene Field:
WYNKEN, BLYNKEN ÉS NOD

Egy éjjel Wynken, Blynken és Nod
Facipőben bontott vitorlát,
S harmattengerre hajózott
A kristályfény-folyón át.
„Hová, hová, és miért?” – hármójukat
A vén hold faggatá.
„Heringet fogni, friss hering-halat,
Mely ezt a szép tengert laká;
Hálónk ezüst s arany hozzá,”
Szólt Wynken,
Blynken
És Nod.

A vén hold nevetett, és dallal
Facipőjük elringatá;
Velük a szél éjhosszat nyargal,
S a harmat színét borzolá;
Heringek fölött csillagocskák,
A tenger tükrözte képüket.
„Vessetek hálót bárhol,” mondták,
„Nem félünk tőletek!”
Három halásznak ez az üzenet:
Ők Wynken,
Blynken
És Nod.

Habok közt lelni csillagokra
Hálót vetettek egy éjen át,
Míg földre nem szállt le a klumpa,
Vinni haza három halászt:
Pompásan szolgált a vitorla,
Szinte nem is hihető;
Álom, csak álom! – néhány mondta,
Hogy tengeren volt repdeső;
Három halásszal… Megmondom, ki ő?
Wynken,
Blynken
És Nod.

Wynken és Blynken: egy kicsi szempár,
És Nod – csupán fejecske,
A facipő, mely az egeken száll,
Egy parányi bölcsőcske;
Míg Anya dalol, hunyd le a szemed,
Csodákat látsz majd, gyermekem,
Szépséges szép jeleneteket,
Ahogy ringsz párás tengeren,
Hol vén facipőben ringott, igen,
Wynken,
Blynken
És Nod.
_______________________________________

WYNKEN, BLYNKEN, AND NOD

Wynken, Blynken, and Nod one night
Sailed off in a wooden shoe,–
Sailed on a river of crystal light
Into a sea of dew.
“Where are you going, and what do you wish?”
The old moon asked the three.
“We have come to fish for the herring-frish
That live in this beautiful sea;
Nets of silver and gold have we,”
Said Wynken,
Blynken,
And Nod.

The old moon laughed and sang a song,
As they rocked in the wooden shoe;
And the wind that sped them all night long
Ruffled the waves of dew;
The little stars were the herring-fish
That lived in the beautiful sea.
“Now cast your nets wherever you wish,–
Never afeard are we!”
So cried the stars to the fishermen three,
Wynken,
Blynken,
And Nod.

All night long their nets they threw
To the stars in the twinkling foam,–
Then down from the skies came the wooden shoe,
Bringing the fishermen home:
‘Twas all so pretty a sail, it seemed
As if it could not be;
And some folk thought ’twas a dream they’d dreamed
Of sailing that beautiful sea;
But I shall name you the fishermen three:
Wynken,
Blynken,
And Nod.

Wynken and Blynken are two little eyes,
And Nod is a little head,
And the wooden shoe that sailed the skies
Is a wee one’s trundle-bed;
So shut your eyes while Mother sings
Of wonderful sights that be,
And you shall see the beautiful things
As you rock on the misty sea
Where the old shoe rocked the fishermen three,
Wynken,
Blynken,
And Nod.

* * * * *