|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Aranykoporsó
Móra Ferenc emlékének
A nap sütött. A szél meg jajgatott...
A szép Tiszára ráfagyott a bánat.
Sírtak a bokrok, utcák és a házak,
Mikor becsukták a te ablakod,
Amelyen át úgy hívtad a Napot...
A nap sütött. A szél meg jajgatott,
Mikor a százezernyi néma ember
Jajt s könnyeket virágzó szemmel
Aranykoporsód mögött ballagott,
Becsuktak akkor egy kis ablakot...
A Nap sütött. S a lágy homok
Kitárta érted ősi szent ölét...
A csend, a béke úgy borult föléd,
Mint régen váró, hívó orvosok,
Hívtak a hun és avar zsoldosok.
Aranykoporsód mindazóta őrzöm.
Aranyszívedre teszem a kezem,
És véreidnek ajkán üzenem:
Tavaszon, télen, nyáron, hosszú őszön
Keresünk téged a búzamezőkön
Móra Ferenc: 1890 - 1934
Goldener Sarg
Im Gedenken an Ferenc Móra
Die Sonne schien. Und der Wind heulte wild …
Auf die schöne Theiss, die Trauer erstarrte.
Die Büsche, Strassen, ‘d, Häuser à la carte,
als Ihr die Fenster geschlossen geschwind,
durch die du die Sonne gerufen hast, blind …
Die Sonne schien. Und der Wind heulte wild …
Wenn die hunderttausend schweigenden Menschen
wehklagen, ‘d Tränen in den Augen, Kämpfen
trottet hinter deinem goldenen Sarg,
dann schlossen sie ein kleines Fenster karg …
Die Sonne schien ‘d, der weiche Sand,
er hat seinen Schoss für dich aufgemacht …
Die Stille, der Frieden hat es vollbracht,
wie lang wartende, rufende Ärzte,
als Söldner der Hunnen dich aufhetzte.
Seitdem bewache ich dein goldener Sarg.
Ich lege meine Hand auf dein goldenes Herz,
‘d auf den Lippen deines Blutes Scherz:
Im Frühling, Winter, Sommer, langen Herbst,
wir suchen dich auf den Weizenfeldern, echt.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 05. péntek,
Pünkösd, Fatime napja van.
Holnap Norbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
