Megszelídült kavicsok
morcognak talpam alatt,
ahogy haladok óvatosan.
Utamon tavaszi szellõ
frissíti langyosan
megviselt tudatomat,
szemem tükrén a gondfelhõk
is megjuhászodnak...
béke van, otthon és nyugalom...
vége a hétköznapoknak.
Aguzs - április 26 2008 08:58:32
Szép léleksimogatás, jólesett, kösz Morcognak! Ez halálosan jó!!!
Magdileona - április 26 2008 11:48:56
Köszönöm, örülök neki! (Szerintem is jó szó...)
Crysty - április 26 2008 18:17:14
Ez olyan lágy, és kellemes volt nagyon tetszett! Gratula!
szoszircsi - április 26 2008 19:41:38
[b]Magdika...azok a morcogó kavicsok többször visszatérnek verseidben....már tudom...azokon jársz haza...és szinte ismerik-hallják-látják-érzik gondolataidat...és Te megteszed az utat számtalanszor...és közben lelkedben megszületnek ezek a gyönyörû-békés-gyengéd sorok...amiket mi is olvashatunk...nagy-nagy örömünkre...
Szép...mint mindíg...
Szeretettel[/b]
szí.
ZETA - április 26 2008 21:02:50
Én õszinte vagyok mint a kavicsok nem mocorgok hallgatok Üdv.: ZETA
Magdileona - április 26 2008 21:55:43
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Zeta, neked is a hallgatást...
Maryam - április 27 2008 13:55:45
Szépek, szemléletesek a szókapcsolataid. Egyedien bontod ki a versedet egy különleges megszemélyesítésbõl, tetszik.
Morcognak! Ez halálosan jó!!!
