|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Eljōtt az ősz
Megint eljōtt a bús legėny, az ősz.
(Kisėrtėk hullott, sárga levelek)
S ahogy elėrte szőke Tisza táját,
Ledobta elnyűtt, rėgi kōdsubáját
S egy sóhajtással leheveredett.
Mellėjük ültem s nėztük csendesen
A drâga, fáradt magyar parlagot,
S valahol messze, a sápadt hegyeken,
Kopottan, kínnal, nyōgve, betegen,
Unott nyarunk nyugatra ballagott.
S beszėlt az ősz, hogy hosszú utat járt
S amiikor jōtt a Hargita alatt:
Ezer kis házat látott. Kiraboltan,
Egy kisgyerek hevert az úton, holtan,
S károgtak csúnya, hízott madarak.
Tokaj hegyėn, hogy pihenni megállt,
S s szőllőfürtre simult a keze:
Kassa felől minden, de minden lángolt,
valaki sírt, egy meggyalázott lány volt-
S az ősz sietve futott délre le.
A Bėga partján nem volt semmi nesz,
Nem zúg az erdő, síri csend van ott.
Tücsōk se szól a halk lopódzó esten,
Csak valahol az útszéli kereszten-
A kínzott testű Krisztus zokogott.
Most idejōtt a bús legėny az ősz,
S ahogy beszéltünk ott, a parlagon,
Szivembe vágott szava, mint a penge
Tōviskorona szorult a fejembe
És sírtam árván, koldusan, vakon.
1922
Vitéz Somogyváry Gyula: 1895 – 1953
Der Herbst ist gekommen
Der traurige Junge ist da, der Herbst.
(Von den gelben Blättern sind begleitet),
‘d die Landschaft der blonden Theiss erreichte,
und seinen alten Schafpelz fallen laste
dann legte er sich seufzend, verachtet.
Ich saß daneben und schauten wir ruhig
das liebe ungarische Ebene
und dort weit weg auf den bleichen Bergen,
krank, erschöpft und stöhnte mit viel Schmerzen,
der Sommer als müde unterlegene.
Der Herbst sagte, ein langer Weg gehabt,
als er dort unter der Hargita war:
sah tausend kleine Häuser ausgeraubt,
ein Kind lag auf der Straße, tot im Laub,
‘d die hässlichen, dicken Vögel krächzten gar.
4
Er machte Halt auf dem Tokajer Berg,
seine Hand ruhte auf einer Weintraube:
Von Kassa her war alles in Flammen,
jemand weinte, es kam von einem Armen,
der Herbst verschwand wie die weisse Taube.
An den Bega Ufern hörte man nichts,
der Wald brüllte nicht, es ist alles still.
Keine Grille Gezirpe am Abend,
nur an den Straßenkreuzen mahnend,
der gefolterte Christus weinte so schrill.
Der Herbst ist gekommen, lieber Junge,
als wir dort von Ebene redeten,
die Worte schnitten wie die Klinge ins Herz,
das Dornenkrone auf meinem Kopf schmerzt
‘d ich weinte blind wie damals im Ebenen.
1922
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 05. péntek,
Pünkösd, Fatime napja van.
Holnap Norbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
