Napkorong

Égi magyarok vándorolnak

( A társtalan ember felkönyökölt véres aléltságából és társait kereste.
De nem talált senkit, csak az ég madarait.
És akkor azokhoz jajdult mély fájdalommal.)

,,Hová repültök ujjongó fecskék,
Részeg örömmel, sűrű rajokban?"
- Megyünk, rohanunk Erdélyországba,
A fészkünk vár ott, a fészkünk ott van.

,,Ne menjetek, az nem Magyarország,
Másoknak ítélték vad gőgös urak."
- Dehogy ítélték, bús, bolond ember,
Míg Isten nem szól: - az magyar marad!

,,Hová repültök szótlan darvak?
Északi földre hiába szálltok."
- Visszahúzott az ősi magyar föld,
még ma elérjük este a Vágot.

"Maradjatok, az nem Magyarország,
Rablóknak adtak ott minden rögöt."
- Dehogy is adták, bús, bolond ember
csak Isten ítél élők fölött!

"Hová repültök gólyák és gémek
a szárnyatok messze kitárva?"
- Magyar szél hátán úszunk sietve
a Tisza mellé az Alibunárra.

"Megálljatok, az nem Magyarország
eltépték tőlünk azt vén gonoszok!"
- Dehogy is tépték bús, bolond ember,
ott fönt az Isten csak mosolyog....-

"Hová repültök dacos keselyűk,
Magyar keselyűk, arra nincs már út!"
- Szállunk, robogunk, lecsapunk Nyugatra,
hogy gőgös Párizs szemét kivájjuk! -

1920 február.

Vitéz Somogyvári Gyula: 1895 – 1953

Himmels Ungarn wandern

(Der freundlose Mann erwacht aus seine blutige, Ohnmacht,
und auf Ellenbogen stützend suchte nach seinen Gefährten.
Aber er fand niemanden, ausser den Vögeln der Lüfte.
Und dann weinte er mit tiefem Schmerz um sie.)

„Wo flieget ich hin, jubelnde Schwalben,
Trunken vor Freude, in dichten Scharen?“
- Wir fliegen eilend nach Siebenbürgen,
weil unsere Nester dort, an uns warten.

„Fliegt ihr nicht mehr hin, das ist nicht Ungarn,
anderen gegeben, von grossen Herren.“
- man hat es nicht verurteilt, du dummer Mensch,
bis Gott nichts sagt: Ungarn werden dort leben!

„Wohin fliegt ihr, sprachlose Kraniche?“
ihr werdet vergebens nach Norden fliegen.
- Das alte ungarische Land zog sich zurück,
heute Abend noch, wird es vor uns liegen.

„Bitte, bleibt ihr hier, das ist nicht mehr Ungarn,
sie gaben dort alle Klumpen an Räuber.“
- Niemals gegeben, du dummer Mensch,
nur Gott richtet über die Lebenden!

„Wohin fliegt ihr, Störche und Reiher,
eure Flügel sind weit und verletzbar?“
- Wir schwimmen auf dem Rücken der Winde,
neben der Theiss bis zum Alibunár.

„Halt, bleibt ihr stehen, das ist nicht Ungarn
Weggerissen habt ihr alten Schurken!“
- Nicht weggerissen, du dummer Mensch,
Gott lächelt oben, an uns hier unten.

„Wo fliegt ihr hin, ihr trotzigen Geier,
Ungarische Geier, dorthin führt kein Weg, her!“
- Fliegend, reitend, überrollen den Westen,
um dem stolzen Paris, die Augen auszustechen!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni