|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fázom én
vagy csupán a gyáva szívem remeg?
Úgy vacog rozsdás kosarában,
akár az
őszi szél cibálta sárguló falevelek.
Elmúlt hát, ez a nyaram is
elbúcsúzni a póznára kiült már a sok cikázó fecske
nekem olyanok így egyben
mint fekete aprócska gyöngyök
vékony cérna szálra felfűzve
csivitelő daluktól megremeg valami itt bennem,
talán az út hív
amire mindig is vágytam
de soha el nem mentem
pedig valahová menni én örökké úgy vágytam.
A vérem hajtott volna talán?
De vándor botom nincsen,
házam van,nem rongyos cigány sátram
így csak egy helyben álltam,
pedig szárnyaltam én mindig képzeletben.
A nyárvégi esteken, mikor arany porral hintett be az alkony,
elszállnék én is szárnyalnék vígan, szabadon,
mint ez a sok,aprócska vándor fecske.
Ám hová is menjen az ilyen
magam fajta
kinek már rég nincsen
sem anyja ,sem apja,
olykor vágyai szárnysuhogásától is félve megremeg.
Vissza is vágynék talán,
mikor az almafák karcsú ágai
apró rózsaszín szirmokat bontanak,
jönnék új tavaszt hirdetve
én is,
de lábaim gyengék,olykor már
meg is botlanak.
Rigó Tibor: 1961 –
Mir ist kalt,
oder zittert nur mein feiges Herz?
Er klappert in seinem rostigen Korb,
so wie das
Vergilbte Blätter, die vom Herbstwind verweht werden.
Nun, diese Sommer sind vorbei
viele Schwalben haben sich schon zum Abschied auf die Stange gesetzt
für mich sind sie zusammen so
wie winzig kleine schwarze Perlen
auf dünnen Faden aufgefädelt
von eurem zwitschernden Gesang lässt etwas in mir erzittern,
vielleicht der Weg ruft
auf das ich immer gewartet habe
aber ich bin nie gegangen,
aber ich wollte schon immer irgendwo hingehen.
Könnte das, mein Blut gewesen sein?
Doch ich habe nicht mal ein Spazierstock,
ich habe ein Haus, kein zerlumptes Zigeunerzelt
also blieb ich hier stehengeblieben,
doch ich schwebte immer in meiner Fantasie.
Am Ende des Sommerabends, wenn das Zwielicht mit goldenem Staub mich berieselt hat
ich würde wegfliegen, ‘d würde glücklich und freischweben,
wie diese viele winzige wandernde Schwalbe.
Doc wohin soll, so eine hinfliegen
wie ich es bin,
wer eine schon lang her
weder Mutter noch Vater hat,
manchmal vor dem Rascheln ihrer Wünsche zittert er vor Angst.
Vielleicht wünschte ich wieder zurück,
wenn auf den schlanken Zweigen der Apfelbäume
kleine rosa Blütenblätter werden geöffnet,
würde neuen Frühling ankündigen
Ich auch,
doch meine Beine sind schwach, manchmal,
stolpern sie auch schon.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- szeptember 06 2023 19:31:41
Szép munka!
(doc/doch - elírás) |
- szeptember 07 2023 08:20:06
Köszönöm a szavaidat...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
