Napkorong

A kisfiam mondja

Édesanyám, már este van,
piros golyó a Nap.
Elfáradt játékaiban
parányi kisfiad.
Most végy öledbe, mondj mesét,
vidámat, hímeset
s kócos hajamat túrja szét
simító, jó kezed.

Te olyan jó vagy s oly erős,
nem fáradsz el soha.
Mondjad, mitől oly nagy és hős
minden szelíd anya?
S hogy el nem fáradsz sohasem,
mondd meg, miként lehet?
Úgye, ha kell, csodát teszen
varázsló jobb kezed?

Száz bajnak gyógyszerét tudod,
pedig doktor se vagy,
mondjad meg, mikor tanulod
nagy okosságodat.
Hány átvirrasztott éjszakád
volt ágyacskám felett,
de meggyógyított halk danád
és gyógyító kezed.

Te tudod, hány csillag az ég
és azt, hogy ott az Úr,
hogy angyal zengi énekét
itt szakadatlanul.
Tudsz minden imát és utat,
mely mennyekbe vezet
s mindig csak jó-útra mutat
imádságos kezed!

Apánknak fáradt homlokán
hogy elsimul a gond,
ha megsimítod, jó anyám,
ezt hol tanultad, mondd?
Mért illatos a kenyerünk,
amikor megszeged,
be jó, hogy itt van mivelünk
kenyérszelő kezed!

Ha nagy leszek, aranykocsit
veszek neked: úgy ám
s viszlek, hogy lássák mindenütt:
mily szép az én anyám.
Akarom majd, hogy büszke légy
és én is az leszek
és áldja meg a föld s az ég
győzelmes, szent kezed!

1930

Vitéz Somogyváry Gyula: 1895 – 1953

Im Mutterschoss

Mein kleiner Sohn sagt

Mutter, es ist bereits Abend,
rot Kugel der Sonne.
Sehr müde, weil immer spielend,
deine kleine Wonne.
Nimm mich im Schoß ‘d fang ein Märchen an,
mit männlichem Gewand,
dabei zerzause mir mein Haar,
mit deiner rechten Hand.

Du bist so gut und auch so stark,
wirst, auch niemals müder.
Sag mir, was euch zu Helden macht,
alle sanften Mütter?
Und dass du niemals müde bist,
und immer munterer?
Bei Bedarf auch ein Wunder wirkst,
dein' rechte Hand ein Zauberer?

Hundert leiden kannst du heilen,
du bist nicht mal ein Arzt,
sag’s kannst es auch mir mitteilen,
deine große Heilkraft.
Wie viele schlaflosen Nächte,
sitzest bei mir hellwach,
heiltest du mit feiner Geste,
mit deiner rechten Hand.

Weisst, wie viel Stern am Himmel sind,
dass der Herr gibt Achtung,
dass ein Engel seinem Lied singt,
ohne Unterbrechung.
Du kennst die Gebete ‘d Wege,
was in den Himmel führt,
dass mich immer recht bewege
‘d zu betende Hand führt!

Auf der müden Stirn des Vaters
das Leid verschwinden wird,
oh Mutter, wenn du es streichelst,
wo hast das gelernt, sag’s mir g'schwind?
Warum ist unser Brot so duftend,
wenn du aufschneiden kannst,
es ist gut, dass wir es haben,
dein’ Brotschneidende Hand!

Wenn ich groß werde, Goldwagen
kaufe ich eins für dich: Ja,
und überall mit dem Wagen:
Die schönste wird meine Mutter sein.
Ich möchte auch, dass du stolz bist,
das Glück, was uns verband,
und segne Himmel und Erde,
deiner heiligen Hand!

1930

Fordította: Mucsi Antal-Tóni