Végtelen szemcse
Sivatagos, poros, utakon,
Ez vagyok én,
Ki az élet felé haladok.
Felkap ezerféle szél
Rángat jobbra, balra,
S megesik, bizony megesik,
Hogy felfeszít az életunt falra.
Végtelen szemcse
Sivatagos, poros utakon,
Ez vagyok én, egy por
De mégis élek szabadon.
Feszíthet ezer szél,
Átüthetik kezem-lábam,
Én akkor is legyõzök
Minden hamis vágyat!
Végtelen szemcse
Sivatagos, poros utakon,
Rózsálló immár nékem,
Minden egyes hajnalom.
Végtelen fény ölel,
Világítja por létem,
S én örvendek szívvel,
HAZATÉRTEM!
