Huszonöt év suhant el mellettem.
Pedig az életem senkitõl nem kértem.
A gyermekéveket sokáig nem élveztem,
Hamar elért a fájdalom, s felnõtté lettem.
Egész életemben csak egy férfit szerettem,
Õ az életem, de sohasem lesz már mellettem.
Csak megmutatta nekem, milyen egy boldog élet.
S tudom, bármi lesz, örökké szívében õrzi a szívem.
A bátyám és az õ családja maradt az egyetlen kincsem,
Csak bennük hiszek. A mélybe veszek, ha õket elveszítem.
Van néhány barátom, és megszámlálhatatlan sok ellenségem.
Azt remélem, hogy maradt még legalább kétszer ennyi év elõttem.
Talán egyszer még meglelem a békét, beletörõdve, hogy ez végzetem.
Torma Zsuzsanna - április 28 2008 08:13:14
Kedves Loretta!
Huszonöt év még nem nagy idõ, de nem is kevés!
Magam is azt kívánom, hogy legyen még legalább kétszer ennyi éved vissza az életedbõl, akkor már mondhatod, hogy éltél!
S kívánom, hogy leld meg a lelki békédet, mert akkor a nehézségeket is könnyebben el tudjuk viselni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
