Napkorong

A halottakakért érdemes

Engem az emberek csaltak csak meg,
de sohasem a sírok!
- Letörlik égő, felfénylő szemem,
ha keservesen sírok.

Az emberek sötét gazemberek,
tiszták csak a holtak,
- Égi fényben felragyog a lelkem
ha vállamra hajolnak.

Csak az emberek hazudnak. Már csak a
holtaknak hiszek
A sírdombok tartják bennem ébren
az égig érő vak hitet.

Az emberekért bolondság küzdeni,
csak a halottakért érdemes.
A holtak védnek egyedül, hogy
a tenger szennyen kétségbe ess!

A múltat ők jelentik, ők, a jelen,
is az övék csupán,
ők a jövő, a hajnal fénye,
a rémísztő sötét után.

Ők adnak még erőt küzdeni,
Süppedő sírjuk kötelez
s véremben haláluk kínja, mint
az égő láva csörgedez.

S ha elhagyna mindenegy magyar,
áldj meg Uram, élükre állok,
s visszahódítom a halott fiúkkal,
a szennybe fúló Magyarországot!

Alföldi Géza: 1908 – 1991

Es lohnt sich für die Toten

Nur die Menschen haben mich betrogen
aber niemals die Gräber!
Die trocknen meine leuchtenden Augen,
wenn sie bitterlich Tränen.

Menschen sind die dunklen Bösewichte,
nur die Toten sind rein
- Mein’ Seele leuchtet im himmlischen Licht
weinend an mein’ Schulter neigt.

Nur die Menschen lügen. Nur mehr an den,
Toten kann glauben,
die Grabhügel halten in mir wach, dass
Himmelhohe blinden Glauben.

Es ist Blödsinn, für die Menschen zu kämpfen,
es lohnt sich nur für die Toten.
Weil allein die Toten können uns,
durch den vielen Schmutz, noch ausloten!

Sie zeigen uns die Vergangenheit, das Hier
gehört auch ihnen
sie sind die Zukunft, das Licht des Dämmerns,
im schrecklichen, dunklen Dienen.

Sie geben nur noch die Kraft zu kämpfen,
ihr sinkendes Grab verpflichtet,
‘d die Qual ihres Todes in meinem Blut,
wie brennende Lava rasselt.

‘d wenn jeder Ungar verlassen würde,
Segne mich, Herr, ich stünde an Spitze,
‘d ich würge mit den toten Jungs zurückholen,
in den Dreck gesunkene Ungarn Kiste!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni