Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMay 02 2024 03:06:47
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 10
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,204
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
V E R S E K Váltás a PRÓZÁK főoldalára
Móricz Zsigmond: A magyar asszony / Die Ungarin


A magyar asszony

Hajnalban kél föl az igaz magyar asszony,
hajnalban, mert sár volt tegnap, oszt az ember
káromkodik, ha a csizma lekaparva nincs.

A magyar nő teste sovány, arca fáradott,
mozdulati lankadottak, tétovák.
Ruházata hitvány, vékony, ócska rongy;
a magyar nő soha nem költ magára
nem telik a magyar nőnek uj ruha,
sem uj kötény, sem egy uj fejrevaló,
még a gyerekeknek se, nem magának.
Pedig tél van és meztellábbal vagyunk,
jó volna egy kis csizma, vagy kis kabát,
de a magyar nő kunyorálni nem tud
a gazdagtól, tudja úgy sem ad, ha kér.
Szól a gazdag: “nincs galambom, nem telik,
háromszáz forint mostan egy kis cipő,
Janikámnak, Évikémnek úgy vettem,
hát muszáj megkimélni a régivel,
nézd az uram maga rongyba, fótba jár,
de hiába rosszba keressük a jót!
Hanem ezt a bóbitácskát odadom,
ha az első két szobát kisurolod”.
S a magyar nő kisúrolja csöndesen,
mert tűrő és engedelmes a magyar,
és nem vágja a gazdagnak szemibe;
hogy tíz forint ára munkát nem teszen,
hét krajcáros, haszontalan cifraságokért.
Meg van törve a magyar nő, tudja jól,
gazdagoknak szivességet tenni jó,
úgy segít a gazdag is a szegényen,
egyszer talán…

A magyar nő munkája sosem becses,
haszontalan élete mitsem jelent;
nem törődik senki véle, nem fáj senkinek;
egyik napról másra húzza rongy magát,
gyereket szül bába nélkül jó sokat,
felneveli szájától vont falaton,-
hogy legyen a gazdagoknak olcsó mindenes;
néki bennük sem öröme s haszna nincs,
fáradsága, mérge elég s ahogy bírna: helybe áll,
soha többet fűszálat sem hoz haza.

A magyar nő a teremtés legjobban
kiuzsorázott, nyomorult férge. Már
pici kortól kezdve másra dolgozik,
mindig másra, elesett öreg korig.
Nevetésre soha oka s kedve nincs,
hogyha nevetgél, üresen, hasa lóg;
és csak egyszer facsarodott ajakán
egy édes dal, úgy a tavasz idején;
és az is csak vesztére: a házasság
tömlöcének zárát igézte reá.

A magyar nő nem tudja, mér született,
hogy miért kell oly sokáig élnie;
s akkor boldog, hogyha szépen megdöglött;
akkor is csak mert nem hallja a szegény,
hányan zúgnak és morognak; evvel is
csak kárt tett és bosszúságot nékiek.

És hogy beszél magyarul a magyar asszony,
óh hogy beszél, minden szava csillagos,
illatos és drága gyöngy minden szava;
napkeletnek méze, íze benne van,
öntudásnak titka, lángja benne ég,
a faj örök géniusza itt ragyog.
És milyen jó a magyar nő istenem,
csak ád; csak ád, tűrve, adva, engedőn,
lelke csodás bőségszaru ki nem fogy.
Ó ama szent olajkorsó, mely a fajt
ezredéve óvja, tartja, élteti,
s aki az ős turáni vért átviszi
Nyugat minden porrázúzó békején.

Hódolattal említsétek szent nevét.
Imádattal tekintsetek vissza rá:
Gazdagságnak fertőjébe sülyedett
vértagadó elfajzott rossz magyarok.

1920. január 1.

Móricz Zsigmond: 1879 - 1942

Die Ungarin

Die wahre Ungarin steht im Morgengrauen auf,
im Morgengrauen, weil es gestern schlammig war,
der Mann flucht, wenn seine Stiefel nicht geputzt sind.

Der Körper der Ungarin ist dünn, ihr Gesicht ist schlapp,
ihre Bewegungen sind zögernd und schlaff.
Ihre Kleidung besteht aus schäbigen Lumpen;
Die Ungarin gibt nie Geld für sich selbst aus,
es reicht nicht die Ungarin für neues Kleid,
weder für eine Schürze, noch ein Halstuch,
nicht einmal für die Kinder, nicht für sich selbst.
Es ist Winter und wir laufen nur barfuss,
ein Paar Stiefel, eine Jacke wäre schön,
doch die Ungarin kann nicht schnorren, betteln,
von den Reichen, weiss, bekommt sowieso nichts.
Der Reiche sagt: „Ich hab’ meine Taube, selbst zu wenig,
Dreihundert Forint sind jetzt ein Paar Schuhe,
für Janika ‘d Évike so viel bezahlt,
also muss ich selber, mit dem alten begnügen,
schau, mein Mann läuft in Lumpigen Flickzeug,
doch vergebens das Gute im Schlechten suchen!
Aber ich gebe dir, diese kleine Puppe,
wenn du die beiden grossen Zimmer Schrubbers".
‘d die Ungarin schrubbt die beiden Räume ab,
weil der tolerante ‘d gehorsam die Ungarn,
‘d sie sagt den reichen Mann direkt im Auge;
dass für Arbeit von zehn Forint nicht reicht,
die sieben Krajcarige nutzlose Puppe.
Die gebrochene Ungarin, das weiss sie
es ist gut, freundlich zu den Reichen zu sein,
so helfen auch die Reichen den Armen,
vielleicht einmal …

Die Arbeit der Ungarin ist nie geschätzt,
ihre nutzlosen Leben bedeutet nichts;
niemand kümmert um sie, und es tut niemandem weh;
von einem Tag auf den anderen zieht sich der Lump an,
Gebiert oft ohne Hebamme schon vielmals,
erzog, mit Happen von ihrem Mund gespart,
das für die Reichen, als Mädchen für alles;
sie hat auch weder Freude noch Nutzen, deren
ihr Müdigkeit und Wut genügt wie es ertragen kann, ‘d bereit,
sie bringt nie wieder nicht mal ein Grashalm Heim.

Die Ungarin ist die beste von Schöpfung,
ein wucherischer, elender Wurm. Bereits
als Kindlein schuftete schon für andere,
immer für andere bis zum reifen Alter.
Sie hat nie einen Grund oder Lust zu lachen,
Gar, wenn sie auch lächelt, leer hinngt den Magen;
nur einmal hörte man von ihren Lippen
ein süsses Lied am Anfang von dem Frühling;
und das auch nur zu Ihrem Nachteil: die Ehe,
das Schloss ihres Kerkers bekam sie dafür.

Die Ungarin weiss nicht, warum ist sie geboren ist,
und auch nicht, warum sie so lange leben muss;
und dann ist sie glücklich, wenn sie schön krepiert;
selbst dann, nur darum, weil sie nicht hören muss,
wie viele brüllen und murren; auch damit
Verursachen denen, nur Schaden und Ärger.

Und wie sie spricht, die Ungarin Ungarisch?
Oh, und wie sie spricht, jedes Wort ist gestirnt,
jedes Wort ist duftend, kostbare Perle;
den süssen Geschmack des Sonnenaufgangs,
das Geheimnis des Selbstbewusstseins im Innern,
hier strahlt die Genialität ihres Artens.
Und wie gut die Ungarin ist, oh mein Gott,
nur gibt; nur gibt, toleriert und gebend, nachgibt,
Das Füllhorn, Ihre Seele, erschöpft sich nie.
Oh, dieser heilige Öl Krug, der die Art brütet,
seit tausend Jahren schützt, bewahrt ‘d erhält es
‘d, der das alte turanische Blut in sich trägt,
auf dem pulverisierten Frieden des Westens.
Erwähnt ihren heiligen Namen mit Ehrfurcht.
Und schaut mit Bewunderung daran zurück:
ihr verfielen der Ansteckung des Reichtums,
Blut verleugnende, degenerierte, böse Ungarn.

1. Januar 1920

Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. May 02. Thursday,
Zsigmond napja van.
Holnap Tímea, Irma napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
01/05/2024 15:56
Szép napot kívánok! smiley
vali75
30/04/2024 06:14
Jó reggelt kívánok! smiley
vali75
28/04/2024 21:40
Jó éjszakát kívánok! smiley
vali75
28/04/2024 21:39
Köszönöm szépen kedves Tibor! smiley
Murak Tibor
28/04/2024 20:35
Boldogságos névnapot kívánok kedves Valika!
vali75
28/04/2024 13:14
Szép napot kívánok! smiley Köszönöm szépen kedves István! smiley
rapista
28/04/2024 10:52
Szép vasárnapot!
rapista
28/04/2024 10:36
Valika! Isten éltessen!
vali75
24/04/2024 08:23
Szép napot kívánok! smiley
vali75
23/04/2024 18:20
Szép napot kívánok! smiley
Murak Tibor
22/04/2024 20:42
Szervusztok Szerzőtársak! smiley
vali75
22/04/2024 19:32
Szép estét kívánok! smiley
hzsike
22/04/2024 18:05
Szépséges délutánt mindenkinek! smiley
vali75
21/04/2024 23:18
Jó éjszakát kívánok!
rapista
21/04/2024 19:18
Jó éjt! Holnap jövök!
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes