|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
.jpg)
Hó borította hegycsúcsok között,
Hol fenyõk ágán hintázik a Tél,
Árva fecske zihálva röpködött,
Tollruháját tépázta a szél.
Mondanák sokan-Ostoba madár!
Zord szirtek között ugyan mit keres?
Puha fészket, társat úgysem talál,
Csak a halál házán lesz néki eresz!
Száll a fecske egyre magasabbra
Sebzi szárnyát az éles sziklaperem,
Sírós már egykor csicsergõ hangja,
Vörös vér csorog a mély sebeken.
Hegy tetején áll a Nap bíbor a fénye,
Gyász szalag fölötte a vékony felhõ,
Ki magányba fut, elfogy reménye
Az élet ül sírjához, hangja lesz kesergõ! |
|
|
- április 27 2008 08:17:43
Ez nagyon "ütött"... és csodásan kifejezted a lényeget:
"Ki magányba fut, elfogy reménye
Az élet ül sírjához, hangja lesz kesergõ!"
Remek vers, gratulálok!
Üdv: Magdi |
- április 27 2008 10:56:35
Szívenütés, lélekérintõ, szép a versed. Mély üzenet - szép, különleges képi formákon át... |
- április 27 2008 10:59:40
Kedves Janus!
Ez valóban nagyon ütõs vers! Szépen összehoztad a fecskével.
Jó, hogy megosztottad!  |
- április 27 2008 11:18:43
Szép. |
- április 27 2008 13:15:24
Szomorú hangulat, mély mondanivaló, megható párhuzam, profi szerkesztés.
Maryam |
- április 27 2008 14:46:11
Szegény madárka...
Nagyon szép a versed!! |
- április 29 2008 19:56:58
Sziasztok!
Nagyon köszönöm!
Janus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
