Mi lesz, ha majd neved se kérdezik,
a lét fölötted elrohan hamar,
de hogy mi volt a cél, maradt-e hit,
maradt-e oltalom, mi eltakar,
nem érdekel ma senkit, elfeled
megannyi régi társ, barát, rokon,
marad csupán a hitvesed neked,
de hát ez így dukál, ne vedd zokon.
Az élet elszelel, fonákjait
te sem kerülheted, reád talál
a lelkiismeret, s a tetteid
szerint sanyargat, ám hiába fáj,
nem úszhatod meg ördögöd te sem,
pokolra térsz a régi dőzsökért,
sajogva elhagyott szerelmeken
belátod, ím az üdvöd ennyit ért.
Ügyed, ha majd az Úr elé kerül,
maradj szerény, ne pörlekedj vele,
hiszen tudod, hogy ő marad felül,
te meg mehetsz csupán a semmibe,
de hogyha kérdené netán neved,
kiáltsd feléje rezzenetlenül,
a régi álmaid nehogy feledd,
s figyeld, amint ezért nagyon becsül.
|
|
