Fájdalmam égbe kiállt:
Mond mért?
Sír a lelkem, szemem
A világ bohóca vagyok!
Minden ember nevettetõje!
Hálám a szakmám mely vidít
Életem: mint a nevetetõké
Oly vidám és egyben siralmas is
Mint maga az emberi lét
Hisz nem vagyok több, de szeretnék!
Érted élek hisz félek magányomban meghalni!
Író felem siralmas múltamból maradt reám!
Fájdalmas és egyben gyönyörû emlék lehet
Mert te mint a gyógyszer ellene blokkolod
De mért?
Már megint ez a fránya MÉRT?
Mért megválaszolhatatlan ez a kérdõ szó?
Hisz egy egyszerû világban nem kellenek kérdések
A világot te jelented nekem de mások mégsem értik
Zavarodott vagy, félsz
Szeretsz olyat, kit nem lehet imádott kedvesed
De õt százezres tömegek ugyan azzal de mért?
Szép? Látnád te, sem csodálkoznál!
Kedves? Ha ismernéd, nem kérdeznéd!
Szeret? Ha tudná, nem lennék összetörve!
Mond hercegnõm mikor lehet a Bohóc herceged melletted
BOLDOG?
