|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Mintha már
Mintha már
szakadt vásznat dobtak volna az égre és
alatta
bujkálna a napsugár
fakul már az ég
azúros kékje
szürkébb lett minden délután
levelek hullanak a ringató ágakról
gyűlnek csak egyre a búsuló
fák alatt
nő halomra halom
nekem mégis csodás mindig az ősz
bámulom varázsát
ahogy rikító színeket kever
a nyár szőtte sűrű lombokon
később majd az ősz végi hajnalok
csillogó ezüstös dér leplet ragyogtatnak
a szétbomló avar halmokon
temetők most a kertek
Isten rendje újra útra kelt
de valami mégis arra késztet
hogy nézzem csak bátran
ahogy múlik szép lassan minden
el
talán az utosó ősz ez amiben most járok
pislogó gyertyám lángját
elfújja a hűvös őszi szél
az ember sohasem tudhatja
mikor lesz majd örök álmos
mikor zárja le végleg ábrándos két szemét
hisz lám
a fák is
ott a dombokon
tegnap még napsugárból
fontak dús kontyukra aranyló fénysugarakat
de ma már kopáran állnak
és én
szomorún járok a zizegő halmokon
szívemben
vert
őszi eső szilánk karmok
de amíg bírom én
nem adom meg magam
zsebembe rejtek egy megsárgult levelet
legyen majd végtelen utamon társam
mi olykor majd a nyarakról zizeg
ha elmegyek és
innen valahol távol
vádolni fog minden elhervasztott szép nyaram.
Rigó Tibor: 1961 -
Als ob schon
Als ob schon
eine Leinwand wäre in Himmel geworfen ‘d
drunter die
Sonne würde sich verstecken
der Himmel verbläst
seine azurblau
jeden Nachmittag wurde grauer
und die Blätter fallen von den schwankenden Ästen
‘d immer mehr und mehr versammeln sich
unter Baum
und werden zu Haufen
der Herbst ist für mich trotzdem wunderbar
bewundere sein Reiz
wie die knalligen Farben vermischen
vom Sommer gewobenen dichtes Laub
und dann, an den Spätherbstliche Morgenrot
erstrahlen die in einem silbrig schimmernden Reifschleier
auf den zerfallenden Laubhaufen
Friedhöfe sind jetzt die Gärten
Gottes Ordnung ist wieder unterwegs
aber irgendetwas bringt mich dazu,
dass ich mit Mut sehen soll
wie hier im Natur langsam alles weg
geht
vielleicht ist das der letzte Herbst in meinen Lebe6
den Flammen meiner flackernden Kerze
vom kühlen Herbstwind verweht
man kann es ja nie wissen
wann wird er für ewigen Träume bereit
wenn er seine verträumten Augen endgültig schliesst
sieh doch
die Bäume
auch dort auf den Hügeln
gestern noch von der Sonne
webten goldene Lichtstrahlen auf ihren Haarknoten
aber heute stehen sie kahl
und ich
ich laufe traurig über die rasselnden Hügel
in dem Herz
schlug
das Splitterkralle des Herbstregens
doch solange ich kann
und werde nicht aufgeben
ich verstecke ein vergilbtes Blatt in der Tasche
soll mein Begleiter sein auf endlosen Reise
es schwärmt manchmal von den Sommern
wenn ich weggehe ‘d
irgendwo weit weg von hier
alle meine verwelkten Sommer werden mich anklagen.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 15. hétfő,
Valér napja van.
Holnap Etelka, Aletta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
