|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Jegyünket nem váltottuk meg,
ajándékba kaptuk,
egy lehetõség-ablakon át
kezünkbe tette valaki,
s mi elfogadtuk.
Nem kérdeztük hány fényévre szól,
csak elindultunk,
bizakodva, ártatlanul,
Rácsodálva vonatunkra
mely elénk tornyosult
Hatalmas mozdonyában
láthatatlan masiniszta
döntött és indított
Rándult a vonat, sípolt, kattant,
Felültünk rá, nincs leszállás -
Isten tudja, hol talál ránk
az elsõ, és hol,
az utolsó állomás.
Ritmikus robogások között
láttunk ezernyi megállót
kicsit, nagyot, kopott várót
fényes peront,
pompás pályaudvarokat,
Újonnan-új utasokat,
jöttek, mentek, velünk voltak,
arrébb álltak, elpártoltak,
szerettek vagy meggyûlöltek,
Mégis, mégis valameddig
együtt voltunk, egy vonaton
Osztozkodtunk útvonalon,
szerelmeken, bánatokon
Nem volt monoton a lárma
Megtanultunk mindent és
gomolygó emlékeket hagytunk hátra
Sokszor egy-egy Ismeretlen
lett utunknak hû barátja...
S ha egy csöndes állomáson
halkan eltûnt mint egy álom, az
elrebbenõ pillanatok miket együtt
éltünk végig, soha el nem feledhetõk.
Vonatunk könyörtelen, nincs vele a
végtelen, szállít, röptet tova, nem vár
arra, ki vissza pont nem erre száll
-Kihalt a táj-
De annyira fáj,
ha valaki elmegy, mégha
oly szépen is int nekünk vissza
Homlokunkat az ablakra szorítva
sokáig nézzük...
lelkünkben örökre ott marad a nyoma -
S bár zokogva megyünk tova
(a hosszú út néha mostoha)
ám vígasztal a gondolat,
ha másik vonaton is, de
egyszer együtt érünk ODA.
S a nagy közös végállomáson
-hol nincs már nyüzsgés-
elgyötörten ledobjuk életnyi bõröndünk
Angyali isten-kalauzok kérik jegyünket
arcukon jóság-fény sugárzik
-nem voltunk potyautasok!-
Megérkeztünk.
Többet már nem fáradunk.
Ennyi.
Ennyi volt a közös utunk.
Régi-elmúlt útitársak
fénylelkével találkozunk
Jó lesz majd így -
földöntúli ölelésben
mindannyian felolvadunk. |
|
|
- április 27 2008 09:38:52
Tetszett a párhuzam ami végigvonul a verseden. És az "életnyi bõrönd" jó kép. |
- április 27 2008 10:30:34
[b]Hááát Ági...most jól felültettél erre a robogó....meg-meg álló...merengõ..majd újra elinduló ...végsõ állomás felé zakatoló vonatra...látom...Te is bõröndözöl...rakod az emlékeket...és cipeled magaddal...arcokat-fényeket idézel...megszenveded a múltat...
...egy életút bemutatása...telis-tele érzelemmel...benne a születés és halál...egymásratalálás és búcsú...az adni és kapni élménye...minden-minden , mit Útnak érezhetünk...
.....bizakodásod a " földöntúli ölelésben " nem engedte, hogy teljesen elszomorodjak...és az olyan különleges képek...mint az " Angyali isten-kalauzok..." engedték szárnyalni a lelkem...
Nagyon-nagyon mélyen megérintett...köszönöm... [/b]
szí. |
- április 27 2008 10:54:57
Különös-különleges hangulat árad a versedbõl. Tetszik, ahogy felépítetted - különleges ötlet és megvalósítás. |
- április 27 2008 19:44:03
Ágika! Az én vonatomon, ami a tied is, már nem elõször találkozunk.
Mikor pár hete elmentél a kupém mellett, odaintettem neked. (te felhõkarcoló!)
Késõbb behívtalak, és beszélgettünk. Versekkel...
Remélem, még pár megállót átbeszélgetünk! Grat. |
- április 28 2008 06:10:55
Nagyon szépen köszönöm hozzászólásaitokat!!!
Ági |
- április 28 2008 08:42:53
Nagyon-nagyon szépen leírtad az életutat!
Nagyon-nagyon tetszett!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
