|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A végtelen közönynek ingoványán
a lépteink bizonytalankodók,
a háborúk között megannyi járvány
kaszálja balgamód az álmodót.
Hiába int jövőnk idézve múltat,
mi mégis ostobán továbbmegyünk,
fogat szorítva vágtatunk a falnak,
de hát a józan ész ilyen, ha tűnt.
Habár a lelkeink hasadtan állnak,
nem adja mégse már a másikát
meg enyhülőn az értelem szavának,
megyünk az árkon és a bokron át.
Ha végül is halálba rántjuk egymást
ki hallja majd az elfogyó sikoltást?
|
|
|
- november 03 2023 00:21:21
Szia Imre!
Haj, de nehéz ez! Te leírtad, amit szerintem oly sokan érzünk és mégis oly kevesek vagyunk. Félelmetes az emberiség önpusztítása, rombolása. Írásod más platformon is ismertetni kellene!
Szeretettel |
- november 03 2023 06:36:09
Kedves Gondola, jól látod, sajnos együgyű módon rohanunk a végzetünk felé arcunkon cinikus vigyorral.
Köszönöm, hogy olvastad versemet.
Barátsággal, Imre |
- november 11 2023 19:53:37
Jó vers rossz magunkról. (Szíven) ütős befejezéssel.
Ilyen az élet? llyenné tesszük.
Üdv.: ÁE. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
