Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikNovember 21 2024 12:26:36
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 43
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,210
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
V E R S E K Váltás a PRÓZÁK főoldalára
Túrmezei Erzsébet: A halál és a rőzseszedő / Der Tod und der Rei


A halál és a rőzseszedő

Rőzsét szedegetett. Legyen mivel
megfőzni otthon a sovány ebédet.
Így diktálta az élet,
meg a nyomor.
De eljött, megjelent a másik úr,
sötét, komor:
a halál, a könyörtelen halál.
„Elég!”
A rongyos öregember összeroskadt,
és átölelte rőzsekötegét.

Mennie kell.
Az új világ
körülderengi már.
Semmit sem vihet el.
De jaj, a rőzse! Kincse, mindene,
nyomora, koldus volta.
Ó, hányszor lehajolt a
fekete, száraz ágakér’!
Utolsó mozdulattal
azokat öleli, tartja,
amint ereiben megáll a vér.
Még a rőzsét is nehéz odaadni,
az örökéletér’!

Rőzsét szedegetünk.
Az én rőzsém a rím,
a toll, a nyelv,
az iskolakönyv, gyermeklélek.
Rőzsét szedegetünk,
így diktálja az élet.
A te rőzséd a gép:
írsz, varrsz és szősz vele.
A harmadiké a konyhakanál,
a negyediké a kapa nyele…
véső, eke, kasza, kard, kalapács…
százannyi más.

Rőzsét szedegetünk,
így diktálja az élet.
De jaj nekünk,
ha a rőzseszedésünk mindenné lett.
Nem az a cél,
nem a rőzserakás.
Messze a cél,
messze magasan,
nem idelenn.
Jaj nekünk, ha a rőzsénket öleljük,
ha a hatalmas halál megjelen.

Mi elmegyünk,
nincs itt lenn maradásunk.
Másé lesz a rőzserakásunk.
Másé az aratásunk.
Tűzhelyünk tüzénél más melegszik
más szegi meg vetésünk kenyerét.
Mi lesz a miénk,
ha majd a halál megállít: Elég?

Szedegessük a rőzsét,
így diktálja az élet.
Mindenki gyűjtse híven, igazán.
De a rőzseszedegetés alatt,
Keressük meg, ami a miénk marad.
Dúdoljuk: Itt a földön nincs hazám.
A messze cél
ragyogjon fel nekünk!
Induljunk el felé,
hazafelé
Krisztus erős kezén,
amíg rőzsét szedegethetünk!
Mert a halál, ha int,
s a rőzse mind,
s a föld is messze mögöttünk marad,
s lesz örökéletünk!

Túrmezei Erzsébet: 1912-2000

Der Tod und der Reisig Sammler

Er hat Reisig gesammelt. Das, daheim,
den mageren Mittagessen präsentiert.
So hat das Leben diktiert
und das Elend.
Doch es kam, es erschien der andere Herr,
dunkel, düster:
Der Tod, der gnadenloser, kalte Tod.
"Genug!"
Der zerlumpt’ alte Mann brach zusammen,
und umarmte seine Reisigbündel.

Er muss gehen.
Die neue Welt,
ist schon rundum bei ihm.
Du kannst nichts mitnehmen.
Doch, oh weh, das Reisig! Sein Schatz, sein alles,
sein Elend, sein Bettler sein.
Wie oft hat er sich gebückt,
für den schwarzen, trockenen Ast!
Mit der letzten Bewegung
umarmt sie jene, und hält sie,
wobei das Blut in seinen Adern aufhört.
Das Reisig ist auch schwer, zu weggeben,
für die ewigen Leben!

Wir sammeln den Reisig ein.
Mein Reisig ist der Reim,
der Stift, die Zunge,
das Schulbuch und die Kinderseele.
Wir sammeln Reisig ein,
so diktiert halt das Leben.
Das Reisig, das Gerät,
schreibst, nähst und webst damit.
Der dritte ist bleibt der Küchenlöffel,
als vierte kommt immer der Hackenstiel …
Meissel, Pflug, Egge, Sense, Schwert, Hammer …
‘d hunderte mehr.

Wir sammeln Reisig ein,
so diktiert halt das Leben.
Oh weh für uns
wenn unser Reisig Sammeln alles wäre.
Nicht ist das Ziel
nicht das Reisig Haufen.
Das Ziel ist weit
weit weg hoch oben
nicht hier unten.
Wehe uns, wenn wir unser Reisig umarmen,
und wenn der mächtige Tod auch erscheint.

wir gehen weg,
hier können wir nicht bleiben.
Das Reisig gehört ja nicht mehr uns.
Die Ernte gehört andern.
An unser Herd erwärmt sich ein Fremder,
andere bricht das Brot unsere Ernten.
Was gehört noch uns,
wenn einmal der Tod uns aufhält: Genug?

Wir sammeln Reisig ein,
so diktiert halt das Leben.
Alle sollen sammelt treu, wahrhaftig
aber nur während des Reisig Sammelns,
Suchen wir das, was uns noch geblieben ist.
Summend: Hier habe ich keine Heimat mehr.
das weite Ziel
soll uns funkelnd leuchten!
Gehen wir in Richtung,
auf dem Heimweg
im starken Hand Christi,
solang wir Reisig sammeln dürfen!
Denn wenn der Tod halt winkt,
‘d alle Reisig,
und wenn das Land weit hinter uns bleibt,
wir haben, dass ewiges Leben erreicht!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
19/11/2024 09:21
Szép napot kívánok! Erzsébeteknek boldog névnapot!
KiberFeri
19/11/2024 09:16
Üdvözlők mindenkit!
vali75
18/11/2024 07:32
Jó reggelt kívánok!
iytop
16/11/2024 11:52
Szép napot kívánok Mindenkinek!
KiberFeri
14/11/2024 14:32
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
04/11/2024 09:45
Üdvözlők mindenkit!
vali75
02/11/2024 22:09
Jó éjt Napkorong!
KiberFeri
02/11/2024 08:16
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
31/10/2024 09:18
Üdvözletem mindenkinek!
iytop
30/10/2024 07:25
Szép napot kívánok Mindenkinek!
vali75
29/10/2024 21:33
Jó ejszakát mindenkinek! smiley
vali75
28/10/2024 17:38
Sziasztok! Kiszerkesztettem minden beküldött verset, igyekszem majd gyakrabban jönni.
KiberFeri
17/10/2024 14:47
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
14/10/2024 16:00
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
10/10/2024 15:28
Üdvözlők mindenkit!
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes