H.Gábor Erzsébet
Akár a fénylő csillagok
Akár a fénylő csillagok,
ezernyi mécses úgy ragyog,
ünnepi díszbe bújt a kert,
sok régi emlék útra kelt.
Sajogó szívben él a múlt,
tudva, hogy nincsen visszaút,
próbálja hinni, látja még,
otthona lett fenn tán az ég.
Talán, mint lenn a mécsesek,
ott fenn a lelkek fénylenek,
csillaggá lettek, s angyalok
vigyázni rájuk vannak ott.
Semmivé nem lesz semmi sem,
igaz, a lélek testtelen,
de benne élsz, és benne vagy,
számomra ez, mi ad vigasz.
Hiszem, hogy földi életünk
- jók vagyunk, avagy vétkezünk -,
iskola csak, egy írt regény,
próbaút itt a lét hegyén.
Muszáj, hogy legyen folytatás,
nem veszhet el a sok tudás,
s az a sok gazdag érzelem!
Otthonuk tán a végtelen…
Reményem láng a lét jegén,
hitembe bújva élek én.
Szeretet, lelkem pásztora,
viszlek magammal át, oda!
2023. november 4.
|
|
