Napkorong

H.C. Artmann:
MYLADY, KÉK KALAP FEJÉN...

Mylady, kék kalap fején…
úgy vélem, roppant sikkes ő,
a pillantása megnyerő,
s mert feszt pihen az ingem elején,
ámor nyilait érzem én.

savoy bár… halkan szól a dzsessz,
keringő, fox és tánc egyéb,
whiskymben koccan dupla jég,
hű lesz a hölgy hozzám, reményem ez,
s lekopognom érdemes lesz!

és nyugtom elrabolva már…
pillája rezdül, kész a vész,
madame, szívem szeretni kész,
a főpincér-szem biztatóan vár,
s a szívem lenn, bokámnál jár.

hölgyismerős volt sok nekem,
és vélük tegeződtem én,
de „szemtől szembe” esetén
már soha többé el nem hihetem,
szép nézésük – érdektelen...

ám tőle most a félsz szorít,
és ámulok, bocs, magamon,
hogy uralkodhat agyamon,
mert nem mindegy, ki az, ki bolondít:
a nő vagy én, savoyban itt.

mylady, kék kalap fején…
így lehet az egyáltalán,
curaçao, pezsgő, bor után,
hogy hirtelen a merszem vesztem én
az izzást látva meg szemén.
_________________________________

MYLADY MIT DEM BLAUEN HUT

MYLADY mit dem blauen hut,
ich finde sie so äußerst chic,
ihr angewandter silberblick,
der fest auf meinem frischen frackhemd ruht,
geht mir wie amors pfeil durchs blut.

die jazzband dudelt im savoy,
man tanzt den english waltz, den fox,
im whisky klirren kühl die rocks,
ich hoff, madame, sie bleiben mir doch treu,
klopf an das stuhlbein, toi, toi, toi!

sie rauben mir perfekt die ruh,
wie klimpern ihre wimpern keck,
madame, ich bin vor liebe weg,
der ober drückt bereits ein auge zu,
mir sinkt das herz bis in die schuh.

ich bin bekannt mit vielen fraun
und mit den meisten kaum per sie,
ein tête à tête, ein vis à vis,
und mir ist auch schon nimmermehr zu traun,
wenn sie aus schönen augen schaun.

jedoch vor ihnen bin ich scheu,
pardon, ich staune über mich,
das läuft mir förmlich gen den strich,
mir ist das wirklich gar nicht einerlei,
so sie und ich hier im savoy.

mylady mit dem blauen hut,
wie kann den sowas möglich sein,
trotz curaçao, chartreuse und wein
verlier ich plötzlich meinen ganzen mut
vor ihrer blicke heißer glut.

* * * * *