Napkorong

Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös trió)
Az „okosok” azt állítják, hogy mindenki a saját sorsa kovácsa!
Indok nincs, de azt mondják, hogy magától elmúlik úgyis minden rossza…
Az „okosok” azt állítják, hogy mindenki a saját sorsa kovácsa.

Én is mondok véleményt: hetvenöt év a tanúm… ez nem igaz!
Én is mondok véleményt: Nem múlik, csak sokasodik… Ez igaz!
Én is mondok véleményt: hetvenöt év a tanúm… ez nem igaz!

Az embernek nincs, hogy még lejjebb… laposas lejtő van, azon csúszik!
Én tanúsítom a hetvenöt évemmel… létem csak lejjebb csúszik…
Az embernek nincs, hogy még lejjebb… laposas lejtő van, azon csúszik.
*

(septolet trió)
E tény lelket marja,
Agyat marja,
Eszet fodrozza!
Skalpja…

Kétséget sokallja,
De sugallja,
Hizlalja…
*
Hiába bámulja
okosabbja,
Az sem talál a megoldásba…

Nincs megállása,
Végzetes csúszása,
Békegalambja?
Tyuhajja…
*
Lejtő egy út,
Nincs kiút!
Nincs korlát,
Mit sem lát…

Gondját,
Korlátja gombját…
Sátorfáját…
*

(HIQ trió)
Látvány oly’
Átkozott… örök.
Átgondol.
*
Unos ügy,
Élethosszig tart.
Csak le… le!
*
Megálló
Nincs…sors-romlása…
Végtelen!
*

(leoninus duó)
Csendben vagy kiabálás, csuszásból nincs kilábalás.
Szélviharos gyors a lecsuszás: bizony megagyorsan…
Kapaszkodó nem létezik, ehhez sors ellenkezik.

Csak lejjebb, csak lejjebb… nincs más út. Ki írta be sorskönyvbe: lejjebb?
Még olvasni sem kell, baj csak jő… ó, ez tudatnak elemésztő!
Magam is néztem máma: de biz’ ez az átkomtól, sors hibája…

Vecsés, 2020. január 5. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.