Napkorong

Amikor Erzsébet névnapjáról lekéstem
(Egy régi versem)
***
Minden Erzsikétől ma még bocsánatot kérek
félreértések elől most csendesen kitérek,
igaz, soknak a számára már nem sokat érek
de a bőrömbe ma már, lassan bele sem férek.
***
Betta, veled az életben még nem találkoztam
Betti, veled egy fél évig együtt dolgoztam,
Bőbe, előtted már egyszer csúnyán le lettem főzve
Böbi, tetőled már sokszor le is lettem győzve
***
Böbike, én régen, téged sokat dajkáltalak
Böri, örültem akkor, ha végre megláttalak,
Börike, te engem mindenhol nagyon kerültél
Böske, te pedig velem még sohasem beszéltél.
***
Bözse, a piacon engem soha meg nem láttál
Bözsi, te azonban néha rám is kacsintottál,
Bözsikének sokáig hiába udvaroltam,
Csörével mindig kinn az erdőben találkoztam.
***
Csöri, ő mindenhol mérgesen fordult el tőlem
Csörike nem tudott eleget hallani felőlem,
Erzse, ő nagyon komoly volt sohasem mosolygott
Erzsi, az ajkamra mindig dupla csókot adott.
***
Erzsikével vasárnap mindig moziba mentünk
Erzsóval kemencéből friss lepényeket ettünk,
Erzsóci az engem mindig Tóninak becézett
Erzsók, ő nagyon felvágott és engem lenézett.
***
Erzsóka esténként ott a rózsák között várt rám
Lici, ő szépen játszott minden este a hárfán,
Liszka, már azt sem tudom szőke volt e vagy barna
Liza pedig mindenből a legjobbat akarta.
***
Lizi, volt egyetlen, akinek a mindene voltam
Pendzsónak, nem is olyan sokáig udvaroltam,
Penzsu, azt mondta mindennap, hogy csak engem szeret
Perzsinél bántott mindig a rossz lelki ismeret.
***
Pöre, az szép volt, de sohasem hallgatott reám
Pörike akkor volt boldog, ha csókolta a szám,
Pörzsinél az övé volt midig az utolsó szó,
Pösze, azt sem tudta soha, mi az: „Utolsó szó”.
***
Pöszi szeretett mindig az erdőben sétálni
Pöttyi nehezen tudott az első csókig várni,
Zsike, ő szerény volt mint a ma született bárány
Zsókát meglátni, mindig egy csodálatos látvány.
***
Örzse szerette a természet lágy dombos völgyét
Örzsi inkább játszotta a falu legszebb hölgyét,
Örzsikének csillogott koromfekete haja
de úgy látszik volt mindnek velem valami baja.
***
Az életem néha olyan, mint egy mozgólépcső
most pár nappal később, azt hiszem még nem késő,
minden Erzsébet névnapját köszöntöm megkésve
Jó hogy eszembe juttatták, nyakkendőmre lépve.
***
Mucsi Antal-Tóni 2011 November 21