Napkorong

(nem) halál (?)

Minden csillog.
A fertőtlenített csempéken csúszkál a fény.
Halk hangok a távolból: csipogás, ketyegés, sípolás.
Leválasztott kabin:
áttetsző zöld takaró,
gumis sapka,
papucs.
Védőruha.
Maszkok.
Kerekek.
(Most még el lehetne osonni…)
Leragasztott szempillák.
Műszerek, tűk, lámpák.
Ez van kint.
Bent pulzáló,
nyálkás sejtcsomó.
Remegő, be nem kalkulált élet.
Csak most van.
Holnap nem lesz.
Hullámokat vető apró mozdulatok:
dobogó szív.
Burjánzó, nem vágyott csoda.
Kezdet.
Elhallgatott hiba.
Felesleges tökéletesség.
Nincs jó vagy rossz választás,
csak rosszul időzített ajándék.
De ez nem halál,
ez célszemélyt vétett teremtőerő.
Vég, a születés előtt.
Ugye nem érez?
Villanássá olvadó kések.
Elillan a sosemlett az
örökkévaló semmibe.
Aztán csak kimetszett, értelmetlen mocsok.
Közömbös, hallgató világ.
Csak fázó angyalok siratnak
egy megkomponálatlan
szimfóniát.

A, Túri Zsuzsa

(nicht) Tod (?)

Alles funkelt.
Das Licht schlittert auf die desinfizierten Fliesen.
Leise Geräusche aus der Ferne: Zwitschern, Ticken, Pfeifen.
Abgetrennte Kabine:
durchscheinende grüne Decke,
Gummi-Kappe,
latschen.
Schutzkleidung.
Masken.
Räder.
(Jetzt könntest du dich noch davonschleichen …)
Festgeklebte Wimpern.
Werkzeuge, Nadeln, Lampen.
Das ist draussen.
Innen pulsierende,
schleimiger Zellknoten.
Zittrige, unberechenbares Leben.
Es ist jetzt.
Morgen gibt es nicht.
Wellen, schlagende feine Bewegungen:
Schlagendes Herz.
Wuchernde, unerwünschtes Wunder.
Anfang.
Verstummte Fehler.
Überflüssige Perfektion.
Gibt keine gute oder schlechte Wahl,
nur ein Geschenk zum ungünstigen Zeitpunkt.
Doch es ist nicht der Tod
es ist eine Schaffenskraft, die auf eine falsche Person.
Das Schluss, vor der Geburt.
Gell, man fühlt es nicht?
Blitzend verschmelzende Messer.
Verduftet in das nie ‘d niemals
vorhandene, ewiges Nichts.
Dann ist es nur abgeschnittener, sinnloser Schmutz.
Eine gleichgültige, schweigende Welt.
Nur frierende Engel beweinen
einen Unkomponierter
Symphonie.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni