Egyedül állok a szakadék szélén,
Nem léphetek elõre:
Vezekelnem kell minden bûnömért.
Bûnömért,hogy szerettelek,
S nem ismertem alkut...
Vereséget szenvedtem.
Habzsoltad az életet,
Egyedül rohantál.
Hová?
És minek?
Nem kellettek csak a csalfa barátok,
A hazug csillogás...
Nagyon hiányzol!
Hiányzik hangod, nevetésed,
Örökös zsörtölõdésed,
Mackós járásod,
Állandó csavargásod...
Az,mi voltál:
Te magad hiányzol!
Nagyon fáj,hogy csak ennyire szerettél,
Nem búcsúztál,
Csak csöndben elmentél!
S most nyüszíthetek
Életem sötét éjjelén:
Nincs többé világosság,
Nincs többé fény...
