|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gustav Falke:
(1853–1916)
ÓHAJ
Lehelj rám, szép Kikelet,
Hogy elevenedjem,
Mit szív elviselhetett,
A bajt elviseltem.
Egykor izzott e kebel,
Hűljön ki egészen?
Tudatlan telnének el
Napjaim így nékem.
Kit szerencse elhagyott,
Eddig pártfogoltat,
Ha csak egy reménye volt,
Késő hó, elolvadt...
Zord körötte a világ,
És még hűl halálig;
Kezei közt, amit lát,
Holt cseréppé válik.
Lehelj rám, szép Kikelet,
Új napokra leltem;
Mit szív elviselhetett,
Én már elviseltem.
Néked rügy, dal ezer is
Illatozik, szárnyal;
Lepj meg újra engem is
Csak egy szál virággal!
_______________________
BITTE
Holder Frühling hauch mich an,
Dass ich neu erstehe,
Was ein Herz ertragen kann,
Ich ertrug’s an Wehe.
Einst so blühend, diese Brust,
Soll sie ganz erkalten?
Ach, ich bin mir kaum bewusst,
Lass den Tag so walten.
Wem ein schönes Glück verging,
Drauf er treulich baute,
Wer sich an ein Hoffen hing,
Das wie Märzschnee taute,
Lieblos scheint ihm wohl die Welt
Und so kalt zum Sterben;
All was er in Händen hält,
Sind nur tote Scherben.
Holder Frühling hauch mich an
In den neuen Tagen;
Was ein Herz ertragen kann,
Ach, ich hab’s ertragen.
Tausend Knospen schwellen dir,
Duft weht auf und Lieder.
Eine Blüte schenk auch mir,
Eine einzige wieder!
* * * * * |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
