Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikNovember 21 2024 12:34:33
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 75
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,210
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
V E R S E K Váltás a PRÓZÁK főoldalára
Babits Mihály: Mint kutya silány házában / Wie ein Hund in einem


Mint kutya silány házában…

Mint a kutya silány házában,
legeslegutolsó a családban,
kiverten és sárral dobáltan,
és mégis híven és bátran
kiált egyedül a határban
fázva és szeleknek kitártan:
amit kiáltok, úgy kiáltom,
vénen, magamban és ziláltan,
sárosan, rúgdalva, ruhátlan,
híven, remegve és bátran.

Magamra maradtam, magamra,
és hangom mint vén kutya hangja
rekedt már, vagy mintha a kamra
mélyéből jönne, tömlöckamra
mélyéből. /Én vagyok a kamra./
És mire fölér ajakamra,
száz faltól fulladt és bamba,
mert az élet mosott goromba
habjaival, és süket és tompa
iszapot rakott minden ablakomba.

Nagy almáriumaimban néha
szalagokat találok, léha
csecsebecsét. Fakó, únt méla
régi divatok maradéka,
régi gazdagság bús hagyatéka.
S szólok: »Gyermekeim, ti hangok,
vegyetek föl néhány cafrangot,
néhány szalagot és sallangot!«
És fölvesznek néhány sallangot,
gyermekeim, a megfakult hangok.

De abban is csak ügyetlenebbek,
félszegebbek és feszesebbek
– mint kinőtt ruhában – merevebbek
s a koldus irigyeim nevetnek:
de a hangok csak jönnek, tolulnak,
semmivel sem tőrödnek, kibújnak,
s botlódva bár, újak és újak,
gáton, iszapon átnyomulnak,
s fulnak és túrnak és fúrnak,
míg cafrangjaik rongyokban lehullnak.

S kérdem: »Mit jöttök egyre-másra,
fázva, falva, fakulva, vásva,
hogy szégyeneteket mindenki lássa?
Mért jöttök ki ilyen dadogásra?«
S felelnek: »Dadogunk, botorkálunk,
de ki kell jönnünk, egy szó előtt járunk,
dadogás vagyunk, egy szó jön utánunk,
követek vagyunk, utat csinálunk.
Nagy szó, nagy szó a mi királyunk!
Mi dadogunk, de várj, ki jön utánunk.«

Babits Mihály: 1883 – 1941


Wie ein Hund in einem lausigen Stand...

Wie ein Hund in einem lausigen Stand,
letzter in dem Familienverband
rausgeschlagen und beworfen mit Sand
und trotzdem treu und ohne Einwand
er schreit allein draussen in dem Flachland
dem Wind ausgesetzt als Wortgewandt:
Was ich schreie dann, deutlich, mit Abstand
uralt, ewig allein, verstört und bekannt,
schlammig, getreten, nackig als Niemand,
treu, zitternd und mutig jedem angewandt.

Ich war mir selbst überlassen, allein
die Stimme wie einem alten Urgestein
heiser wie aus einem alten Kämmerlein,
als käme aus der Tiefe einen Kerkerlein
Ich bin die Kammer. Mutterseelenallein.
Und wenn an meinen Lippen erschein,
erstickt von hundert Mauern so gemein,
weil das Leben unhöflich war, ein Kalkstein
mit seinen Schäumen, taube, stumpfe Lichtstein
‘d hat meine Fenster mit Schlamm beschmiert, das Schwein.

Manchmal in meinen grossen Schränken
finde seltsame Sachen, bunte Bänder
Firlefanz, Bilder mit schrumpfigen Rändern
die Reste von alter Mode verändern,
ein Erbe alten Reichtums verpfänden.
Und ich sage: „Meine Kinder, ihr Stimmen,
ihr müsst halt vielen Schnörkelkram finden,
wo die Bänder und Rüschen verglimmen!"
Und ihr sollt ein paar Extras hochstimmen,
Meine Kinder, ihr, die verblassten Stimmen.

Aber darin sind sie auch ungeschickter,
sie sind eher halbherzig und flinker
- und bei ausgewachsener Kleidung eher
mehr steifer und vielmehr ungeschickter:
Doch die Geräusche kommen und vermehren,
sie kümmern sich um nichts, immer abwehren
und stolpern gar, und immer begehren,
durch Dämme und Schlämme durchdrängen,
immer mehr bohren und erstickend bekehren,
während wir stottern in Lumpen verkehren.

Ich frage: "Warum kommt ihr immer wieder,
frierend, vollgefressen, mit blassen Gliedern,
eure Schande ist allen zu wider?
Warum habt ihr so gestottert laut ‘d bieder? "
Und sie antworten: "Wir stammeln, wir stolpern,
wir müssen raus, wir sind ein Volk von stottern
doch wir müssen raus, ein Wort noch zu opfern,
wir sind gesandten, viele werden folgen.
Grosses Wort, unser König wird noch fordern!
Wir stottern, doch warte, wir werden noch lodern."

Fordította: Mucsi Antal-Tóni
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
19/11/2024 09:21
Szép napot kívánok! Erzsébeteknek boldog névnapot!
KiberFeri
19/11/2024 09:16
Üdvözlők mindenkit!
vali75
18/11/2024 07:32
Jó reggelt kívánok!
iytop
16/11/2024 11:52
Szép napot kívánok Mindenkinek!
KiberFeri
14/11/2024 14:32
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
04/11/2024 09:45
Üdvözlők mindenkit!
vali75
02/11/2024 22:09
Jó éjt Napkorong!
KiberFeri
02/11/2024 08:16
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
31/10/2024 09:18
Üdvözletem mindenkinek!
iytop
30/10/2024 07:25
Szép napot kívánok Mindenkinek!
vali75
29/10/2024 21:33
Jó ejszakát mindenkinek! smiley
vali75
28/10/2024 17:38
Sziasztok! Kiszerkesztettem minden beküldött verset, igyekszem majd gyakrabban jönni.
KiberFeri
17/10/2024 14:47
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
14/10/2024 16:00
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
10/10/2024 15:28
Üdvözlők mindenkit!
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes