|
 Vendég: 82
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A nap az arany furulyáját vízbe ejtette egy alkonyon,
Nem volt aki megtalálja, nem volt aki furulyázzon.
Hegyek mögé elbújt szegény sötétülõ szégyenében,
Furulyáját visszaadni csillag indult el az égen.
Este lett a kisfaluban, leszállt az éj Szomolyán,
Lecsendesedett a világ, ráborult hát a némaság.
Üres lett minden utca, a madárének elhalt rég,
Lefeküdni készült a nap a fehér felhõknek ölén.
Az ég kékjét felváltotta az éjszaka nehéz leple,
Uralkodni az éj trónjára az öreg hold maga ült fel.
Odafenn a domboldalon, hol a holtak nyugszanak,
Megállt, ha csak percekre is, de megállt a pillanat.
A templomnak bronzharangja fájdalmasan kondult épp,
Hogy elharangozza a nappalt, összeszedte erejét.
Útmentén a járda mellett kóborkutya ugatott,
Így köszönt el illendõen - jó éjszakát mondhatott.
Este lett a kisfaluban, leszállt az est Szomolyán,
Fájdalmas volt a némaság, csak a szívem kalapált.
A hold a földet körbejárta, s lassan visszatért a nap,
Furulyáját megtalálta, s megfújta a pirkadat. |
|
|
- április 28 2008 09:49:37
Kedves Szerike!
Nagyon szép kis történet, kár hogy nincsenek a sorok versformába rendezve! De így is nagyon jó!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
