|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Magyar tavasz
A szellő künn már babusgatva hussan,
s itt vagyunk a sugaras márciusban —
valamikor így kezdtem volna verset
én a tavaszról naivul. Ma nyersebb
lenne a szóm, ha tudnék összeszedni
strófát még róla. Kár is emlegetni:
már külön a mienket: semmi értelem
sincs benne. Szomszédunkban a történelem
dübörög diadallal, s mi a sorsot
lessük tétlenül: meglenni hogy olcsóbb,
s dolgunkat másra bízzuk. Elszalasztjuk
ezt az üzenetet is. Elhalasztjuk
a tettet. Mit súg a tavaszi szél?
Nem érdekel már minket. A veszély
rémít, hogy úgy neszezve, mint a tolvaj
sompolygunk megijedt s bágyadt mosollyal.
Ki tudja? Mert az elmúlt tavasz óta
nincs márciusunk: a hajdani nóta
úgy hangzik szánkon, mint rozsdás, avult lemez.
A lélek hol van? Elsorvadt. Nem ez
a márciusi szó ma: szavalat,
amelynek frázisánál a falat
sikkad el szánkból, végső éltető.
Vágyunk kevés, s mind-mind elérhető,
járunk, de már sorvaszt a méreg
belülről: fánkat ledönti a féreg.
Már nem merünk többé egészen élni,
csókolni, tenni, hangosan beszélni,
csak félig hajtjuk ki a poharat:
amennyi nekünk más után maradt,
a rezdülő falevél is megingat, —
s föld is kidobja gyáva csontjainkat!
László Mihály: 1902 – 1977
Ungarischer Frühling
Das zartes Lüftchen draussen leise huscht vorbei,
und wir sind hier im strahlenden März dabei
ich hätte einst das Gedicht so angefangen
von dem Frühling, naiv. Heute unbefangen
ich würde es schreiben, wenn ich noch wüsste, wie
würde die Strophe darüber läuten. Es nützt nie,
unseren Sorgen zu nennen: Es hat auch kein Sinn,
weil in der Geschichte ist das Krieg ein Unsinn;
dort brüllt der Triumph, ‘d was ist mit dem Schicksal,
wir schauen untätig: Es ist billiger und Vital
‘d wir verteilen unsere Arbeit an anderen. Verbieten
auch diese Nachricht sofort. Wir verschieben
ach die Tat. Was flüstert uns der Frühlingswind?
Es ist uns egal, interessiert uns nicht. Das Labyrinth,
macht mir Angst, als ein Dieb erwischt zu werden
‘d Schleichen uns mit einem ängstlichen Lächeln.
Wer weiss es? Denn seit dem letzten Frühjahr,
wir haben keinen März mehr: Der alte Nachbar
klingt wie eine rostige Schallplatte,
wo ist die Seele? Verwelkt. Wie das alte
Wort des März heute: Nur Rezitation,-
an der Phrase, der Wand der Resignation,
rutscht uns aus dem Mund, der ultimative
Lebensretter, verfügbar nur als Alternative,
wir laufen, aber das Gift verkümmert uns bereits
von innen: Der Baum wird vom Wurm Juckreiz,
wir trauen uns nicht mehr, vollständig zu leben,
küssen, tun ‘d lassen ‘d nie mehr laut reden,
wir trinken auch das Glas nur zur Hälfte aus:
so viel was der andere zurückgelassen hat,
bei dem leisen Laub zittern wie eine Erdmaus, –
‘d die Erde wirft unseren feigen Knochen ab!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 18. csütörtök,
Auguszta napja van.
Holnap Viola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
