Nézz körül, mi van kinn
A téren embert öltek te, sírsz?
Nem írsz
Furcsa a diktátor kinn,
Hova süllyed a világ?
Mindenki remél egy jobb jövõt
Te hisz tudod, nem élsz, hanem írt
Mert a gépszalag elkaszált
Jaj nem ordít fel egy kislány
Apja vérbe fagyva a téren
Mond mért?
De mért, az hogy mért?
Megválaszolhatlan egy kérdés
Mely mélyen belül régóta éget!
Egy csók egy virág egy megvalósított álom
Melyet szerelmed ihletett
Egybe hangol önmagammal!
Köszönjük neked álmunk Hercegnõje
Megért a sok hódolód de csak mi érezzük fájdalmad
Kettõs lélek hangja szál mely tehozzád
Imaként szól
Szeret-e lélek, de tudja szerelme nem viszonzott
Fáj a szív, hisz érted dobban; érted eped
Írók mi szerelmes bolondok szeressünk és szenvedjünk ez a mi
BOLDOGSÁGUNK és egyben a FÁJDALMUNK!
