|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Andante
Verőfény-vágyak verdesik az este
elalvó kedvét. Ködön át derengő
csillag-csillámban méla holdunk feljő
és énekel. Az elgörbült ereszre
hajtja a hársfa elcsüggedt fejét.
Mindkettő sóhajt. Aztán megriadnak;
mint tettenkapott, balga két cseléd
és hunyó fénnyel didereg az ablak. –
Ó, régi esték, halk zenélőórák
tipegő tánca, hajlékony derék,
min gáláns úrfi nyugtatta kezét,
teás csészére hajló vén anyókák
fürge beszéde!… Minden milyen messze
s mint régi kedves képe, csillanó –
ki könnyű szívvel szállt a kék vizekre
s pöszén dúdol felette most a tó…
Toldalagi Pál: 1914 – 1976
Andante
Die strahlenden Lüste peitschen am Abend
seiner schläfrigen Stimmung. Im Amoklauf
des Nebels im Stern-Glitzer geht der Mond auf
und singt. An geschwungener Traufe klagend
neigt den niedergeschlagenen Kopf der Linde.
Beide seufzen. Dann erschrecken sie beide,
wie zwei ungeschickte Diener, ganz leise ,
zittert an dem schwachen Licht vor Fensterscheibe.
Leise Musik, an lauwarmen Mondnächten
ein himmlisches Mädchen, formschöne Taille,
für die Hände des Herrn, eine Wandermeile
die Mütter machten über die Teetässchen
ihren Klatsch Rede! Alles ist so weit weg
und wie ein altes, liebes Bild, so glitzernd,
wer mit leichtem Herzen stieg auf dem Steg,
jetzt trällert der See über ihn hell schillernd.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 22. szerda,
Magdolna napja van.
Holnap Lenke napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
