|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Apám
Apám
mint a zárt borítékban rejtőző üzenet
olyan megfejthetetlen
titok
hol itt volt
hol máshol
dicsért és
olykor vádolt
ám soha nem büntetett
emlékszem még egyszer az udvaron feldobott
egy követ
néztem én csodáltam így játszani őt még soha nem láttam
reám nézett és
mosolygott a szája
lenézett reám
apró kis fiára
láttad-e ezt
láttad-e suhanni
a nehéz nagy követ
eldobtam és célba ért
a kemény kő
nem tévesztette
el a célt
a kő az csak
kő marad
örökre kisfiam
nem válik semmivé kitart
legyél hát te kemény akár e kő
kitartó mindig
célra törő
majd
levágott egy gyenge fa ágat
én előtte álltam és csodáltam
mi lelte vajon az én apámat
mert a kő és a bot
lehetne fegyver vagy játék akár
mindnek hatásos akár
a rút halál
figyeltem a kemény embert
a mindig perelőt
ki most itt játszik a porban csak velem
apám levágott egy botot
kezembe adta rám nézett
törd el fiam
ha tudod
eltörtem könnyedén
játszva
vidáman néztem fel apámra
akkor ő velem nevetett
ügyes vagy te gyerek
ám nem tiéd még
e játszma
nézd a fának mily sok még az ága és
van rajta bot is elég
lássuk
érted e fiam mi a cél
nézd mennyi bot
ahány a testvéred
számold meg hamar ha tudod
sorold a neveke
én sorolni kezdtem a legidősebb
Ferenc
és még jön utána
a többi kilenc
és én is ott vagyok
épp annyi apám kezében most
a bot
apám győztesen felnevetett
na most törd el ezt egyben te gyerek
erőlködtem én
ám hiába
erősebb volt együtt az a tíz pálca
mint előtte
az egy
rám nézett kérdőn
na érted-e már
te gyerek
és érteni véltem igen
e játékban az egység
a lényeg
lám kiszáradt már rég az a fa
felnőttem én is
mély álomra szenderültél rég
apa
nézem ahogy a gyenge szél is
letör már a fán egy-egy magányos
ágat
reccsenve hullanak alá
és cuppannak nagyot
a sárba
szép volt a lecke
jut gyakran
ma is az eszembe
nem fonódnak rég
össze már az ágak
kidőlt a fa
de én még tanítani várom
jó apámat.
Rigó Tibor: 1961 –
Mein Vater
Mein Vater
wie der Nachricht in einem versiegelten Umschlag
so unlösbares
Geheimnis
mal war hier
mal anderswo
mal gelobt
mal getadelt
doch niemals bestraft
ich erinnere mich, dass einmal im Garten einen Stein
in der Luft geworfen
zugeschaut hab’ bewundert ihn so spielen nie gesehen
er sah mich an und
der Mund lächelte
er sah auf mich herab
an seinen kleinen Sohn
hast du es gesehen,
hast du gesehen, wie es huschte
der schwere grosse Stein
ich warf es ‘d es traf das Ziel
der harte Stein
er hat das Ziel
nicht verfehlt
der Stein bleibt das
was es war
auf ewig mein Junge
es wird nie zu nichts, es bleibt bestehen
sei so hart wie dieser Stein
immer hartnäckig
Zielorientiert
dann
hat er ein schwacher Zweig abgeschnitten
ich stand vor ihm und bewunderte ihn
was ist mit meinem Vater geworden
denn der Stein ‘d der Stock
es könnte eine Waffe oder ein Spielzeug sein
wirksam sogar für alle
wie der hässliche Tod
ich habe den harten Mann beobachtet
der immer klagenden
der hier im Staub nur mit mir spielt
mein Vater hat einen Stock abgeschnitten
er gab es mir und sah mich an
brich es mein Sohn
wenn es kannst
ich hab’ es leicht gebrochen
spielend
und sah fröhlich zu meinem Vater auf
dann lachte er mit mir
du bist klug mein Kind
aber dieses Spiel
ist noch nicht deins
Schau, wie viele Zweige der Baum noch hat und
es ist noch genug Stock drauf
mal sehen
verstehst du mein Sohn, was das Ziel ist
schau wie viele Stöcke
genauso viel wie du Brüder hast
zähl es schnell wenn du es kannst
sag mal allen den Namen auf
Ich habe angefangen, die Ältesten zuerst
Ferenc
und es wird noch mehr kommen
der neunte der Vinzenz
und ich bin auch dabei
so viel Stock ist jetzt in Vaters
Händen
mein Vater lachte triumphierend
jetzt brich alle auf einmal Kind
hab’ mich angestrengt
doch vergeblich
diese zehn Zweige waren zusammen stärker
wie vorher
der Eine
er sah mich fragend an
verstehst du schon
du Kind
und ich dachte ja
in diesem Spiel die Einheit
ist wichtig
sieh, dieser Baum ist schon lang ausgetrocknet
ich bin auch aufgewachsen
du bist schon lang in einen tiefen Schlaf gefallen
Vater
ich schaue zu auch den schwachen Wind
bricht schon auf dem Baum einen einsamen
Zweig
die mit einem Knall zu Boden fallen
und schmatzen laut
in den Schlamm
der Aufgabe war schön
kommt heute oft
noch durch den Kopf
sie schlingen sich schon lange nicht
die Zweige ineinander
der Baum fiel auch
aber ich warte immer noch auf den Unterricht
von meinem Vater.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni |
|
|
- január 31 2024 18:45:06
Kedves Tóni!
Mindig nagyra tartottam a fordítasaidat, örömmel láttalak most is.
Szeretettel: Vali |
- február 01 2024 08:28:37
Kedves Vali, köszönom a kedves szavaidat...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
