Napkorong

Tündérke balladája

Valahol a nagy világban,nem tudom
hogy merre már,élt egy király olyan
gazdag,övé volt a legnagyobb vár.

Volt egy lánya csodaszép Tündérke
ott éldegélt már közel húsz éve.kinek
esze ágába se volt a férjhez menésre.

Szemet ütött a vár népének,Tündérke
zárkózott élete, míg egyszercsak valaki
titokban a hosszú napi sétáján megleste.

Az útja vezetett a lovardában ahol már
régóta csodálta,hogy azok a hatalmas
lovak merevednek egyik a másik utánba

Nyergbe volt ő többször egy nap,minden
lóban megtalálta különleges változatokat.
amik felcsigázták Tündérke vágyaikat.

Figyelte ezt egy jóképű izmos istálló fiú
tudta mijáratban van a lányka, behívta őt
az egyszerű kicsi istálló szobábályába

A fiú bíztatta,hogy ne féljen,senki nem
fogja tudni ezen a főldkerekségen,talán
Isten akarja,hogy ez így történjen.

Kéretni nem kellett Tündérkét mert vágya
hajtotta őt oda rég,s mikor meglátta a
legény büszkeségét új élet vette kezdetét.

A legénynek ez nem volt új csak félt,hogy
a fejét veszti,ha a király megtudja, az ő
lányát egy senkiházi istálló fiú csábította

Tetszettek egymásnak,a legény kitett magáért
a lány csodálta a legény büszkeségét, ami
elvette az ő régóta nem óhajtott szűzességét.

Ez így ment sokáig mig egy nap Tündérke
teherbe esett,amit titkolni nem lehetett, a
a király fogadkozott fejét veszi a bűnösnek.

A vár népe irigykedett a legényre mikor
kitudódott valaki egy pár tallérért ment
a király elébe,az lett a legénynek a vége.

Kínozták a legényt éjt nappallá téve míg a
végén a bíró a legyény fejét kérte,ami
legördűlt a főtér tönkjétöl az árok szélére.

Tündérke mind ezt az ablakábol nézte,
nem volt szabad kimenni a főtérre,sajnálta
szerelmét,drágán fizetett a sok örömért.

Ágoston Tibor