H.Gábor Erzsébet
Így érdemes
Hajunk fehér, fogunk hamis,
szemüveget látni, hordunk,
arcunk ráncos, bőrünk löttyedt,
térdünk fáj, de mégse morgunk.
Elfogadjuk, ez az élet!
Örülnünk kell minden napnak,
olvasgatunk, beszélgetünk,
az idősek így mulatnak.
Amiért a derékméret
nem oly karcsú már, mint régen,
nem bánkódunk, egye fene,
nem férünk ki minden résen.
Öltözködni így is lehet,
csinosan, és ízlésesen,
nincsenek már hódolóink
leskelni a vadászlesen.
Megbékéltünk, s szívünk tele
hálával, hogy élünk, vagyunk,
megköszönünk minden percet,
ritkán kérünk, gyakran adunk.
Hajunk fehér, fogunk hamis,
arcunk ráncos, szemünk fáradt,
elengedni megtanultunk,
s a szívünkből jóság árad.
Ez a lényeg, s nem, mi látszik!
Mert, ha lelked magja nemes,
s adsz másnak is bőven abból -
élni csakis így érdemes!
|
|
