|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,209
|
|
A csend mindenhová elkísért, akár egy kíséret,
Ha felemeltem a kezemet, csend lett a fák között.
Amikor a szemembe néztél, kővé dermedt a pillanat
Az idő folyékony áramló erejéből.
Úgy éreztem, hogy el tudnák aludni, lakott csillagokat álmodni
És, ha susogó árnyékod megérintett volna,
Átnyomhattam volna a megdermedt éjszakákat
Előre, a nap felé.
És csak ez az érzés ad boldogságot,
Csak a gondolat, hogy én vagyok, és hogy te vagy .
Támogattam a tücskök zenéjét egy kóber alatt,
Ahol csészékben a leülepített azúrkéket ittuk.
És amikor befejeztem a szavakat, másokat is kitaláltam
Amikor az ég elsötétült, feltaláltuk a kék eget
És amikor az órák smaragdként zöldelltek,
Szerelmünk fényében barnultunk...
De mindig csengett valami...valami csengett,
Egy kaszált fű, néma tenger dala,
Amelyben az akkori szív, attól kezdve, kedve szerint cselekedett
Az elveszett őszinteség, ártatlanság kanyarulataiban.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. október 22. kedd,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
