|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egyszer volt valaki
Ki lótartásban segített édesapjának.
Ebben a tartásban nehéz volt a
Lovat rendezni, körülötte dolgozni.
Gyönyörû fekete volt,
Orrán fehér tollpihe féle csík.
Miután elköltöztek ezek az emberek
Nagyon szép udvar volt.
Amint elköltöztek, s lószállítóval
Elvitték a lovat, õ maguk kocsival mentek.
A ló vissza vágyott az ágyásos
Kicsike tavas, kicsike homokdombos helyre.
A ló úgy érezte, mintha honvágya lenne.
Egyszer majd azt gondolta vissza szökhet.
Mivel már nem szerette senki õt,
A paripa egyszer az udvar kapujának
A lakatja nem volt rázárva és nyitva volt a kapu.
A ló tudta merre vezet az út, ezért elvágtatott.
Hát de milyen hosszú út volt az...
Vasoszlopok vezettek végig régi szalmakerítés
vette körül házukat, ahol régen laktak.
De már ott élet nem mozgott.
Néhány falevél rezgett, egy-egy vadkan surranhatott be ott a kapun.
A ló mivel egész éjszaka ott volt
Ezért kiváncsi volt a többi házra is
Nemcsak erre az egyre.
Végül elvágtatott.
Hosszú volt az út mire a másik falut elérte.
Ezt a falvat könnyû volt elhagyni,
Hiszen ott se állat, se ember nem szerette.
A folyó felett törött híd vezetett át.
Amint át akart menni ezen a paripa,
Esélye sem lehetett.
Ha másvalaki így gondolta, hát rosszul gondolta.
Végül a paripa fújt egy nagyot,
Fekete sörénye, fekete farka lobbant,
Az orrán tollpihe forma fehér folt csillogott.
Fekete teste csakúgy csillogott a nap aranyfényére.
Ezt a folyót úgy hívták fekete folyó.
A fekete folyónak azért volt törött hídja,
mert egy-két szemtelen hullám fel-fel csapott.
Ez a folyó a boszorkányok folyója volt.
Ha ebbe beleesik az a fekete ló,
már úgy jön vissza, ha visszajön, hogy
már soha nem lesz emberszeretõ.
A ló tudta ezt, hogyne tudta volna
Hisz gazdája annyiszor hozta erre,
Mit sem törõdött a törött híddal
És a boszorkányok kiemelkedõ palástjával.
Fehér habot ûzött az a fekete palást,
A paripa ha törõdött volna ezzel,
Még egy napot aludt volna ott,
Ha csak nem hajnalodik ki és fel nem süt
A szürke fellegek közül a nap gyönyörû
Aranyló fénye.
Mostmár nem volt idõ várakozni,
De másképp is kire?
Arra a gazdára aki megutáltatta mindenkivel?
Nehéz volt azért az elválás,
Habos rózsa csillámlott elõtte.
A rózsák mutatták az utat,
Nem volt semmi csak erdõ a túloldalon.
Farkasüvöltõ hideg volt, de ez a ló
Mindent kibírt.
Azért hívták úgy: a strapabíró fekete paripa.
A fekete paripa mit sem törõdött ezekkel a gondokkal,
Nekivágott kiváncsiságból teljesült útjának.
Átugrotta végül a boszorkányhullám rácsapott,
De meg sem érintette, hol volt õ attól.
Végül a paripa megszólalt emberi hangon,
Kérdezem erdõ madarai, merre az út?
A csiripelõ madarak így szóltak:
Ha akarod tudni, akkor csak a rózsaösvényt figyeld!
Hamar ki is jutott abból a hideg erdõbõl,
Kicsi faluba ért.
Gyönyörû oszlopokat látott,
Az oszlopok közé beállt.
Nagyon izmos fekete paripa volt.
Tajtékzó teste a napot odacsalta.
A nap amint rásütött a paripára csillogott,
Mintha gyöngyökkel szórták volna be.
A napcsalogató paripa. |
|
|
- április 29 2008 08:58:50
Kedves Sarolta!
Nagyon kedves, szép történet a "napcsalogató paripáról".
Szívesen olvastam,és szívesen olvasok még ehhez hasonló történeteket. Az állat-mesék, történetek mindig is közel álltak és állnak hozzám.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
