Napkorong

Nem tudom, hogyan értelmeznek,
igazából nem is érdekel...
Álmodozó vagyok,
egyike az ezer és millió álmodozó közül,
azok az álmodozók, akik megmenthetik a világot,
nem a láthatót, hanem a láthatatlant,
vagy talán igen, nem lehet tudni,
még ha követek is apró hibákat,
része vagyok azoknak, akik
álmodozó hivatásuk révén,
magányos álmodozók lévén, vannak eszményképeim,
ami nem múlhat el, még ha néha
álmaim nem válnak valóra... álmodozó maradok,
mert az emberiség a saját álmaiban él.
Álmaim, amik versekben íródnak, talán papírra vetik,
nem lesznek elfelejtve, még ha a jelenben,
a nem álmodozók hibáztatnak,
de meggyőződésem, hogy idővel megbecsülve leszek.

A világ szebb, ha álmaink vannak
mert az álmodozóknak látásaik vannak,
ami előbb-utóbb megtörténik,
nem az idő számít, hanem a szépség a szívben.
Természetesen lenne mit írni a tökéletességről,
példa: nagyszerű nagy eredmények... idővel,
de nem teszem meg, mert ebben a megjelölésben a vers,
vagy bármi, ilyen csak én vagyok.
De a világ, amelyben néha élünk
nem foltmentes, hiányzik belőle a környező béke,
önmagunkban keresünk menedéket,
ahol szeretjük a költészetet, a zenét, a művészetet,
amit ez a zene ad nekünk, amit megénekel a szívünk
külső szépsége, szárnyakat adva elménknek és szívünknek,
a kinti foltok felett repülve.

Az álmok az a tisztaság, amely ragyogást nyújt
szép gondolatainknak,
mert bennük meg találjuk az összes szükséges állapotot,
a belső növekedéshez.
Akarni annyi, mint: elérni, kivívni,
törekedni , érinteni.
Merész álmokat álmodva így leszel felfedve,
csak időben kifejledve.
A lélek legmagasabb víziója egy angyal ébredése,
aki alszik a legtöbbünkben...
Álmaink a belső valóságunknak magjai.
Természetesen néhányan elítélnének,
amiért nem használom a szavakat
mint az "istenség", "Isten",
azt gondolva, hogy hitetlen ember vagyok,
de nem igaz!
Hű vagyok, de a magam módján!!