|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A hajnali harmatokból születnek
Annyi megélendő pillanatok,
Sürgetnek, siettetnek a naptárlapok
És az években megérnek ezek a momentumok.
Csak a kiszáradt szem marad meg időben,
Amelyekben, nincs helye több könnynek sírni,
Fájdalom a múlt évszakából
Nem lesz elég, bármennyi fog még jönni.
Vágytól a szív a mellkasban vergődik,
Másodpercek az örökkévalóságban elvesznek,
Nem akarok tovább élni, de nem akarok meghalni sem,
Senki nem tudja, hogy mennyi időnk még lehet.
Úgy élünk, mint a szélben ringó levelek,
Őszben, fényes, élénk pirosra festve,
A föld felé libegve, repülve táncolnak,
Sírnak a meghalt zöld fiatalságért, könnyezve.
És nem fáj, már nem érzek semmit,
Mert éveket pazaroltam, vagy mégsem...
Most, öreg koromban már csak egy pillanat van hátra,
Amiben kíváncsi vagyok, mi vagyok és mi voltam?
Az évek rohanó pillanatokként telnek el
És az emlékek seregében vannak...
Átélések, amelyek a lélekbe kimázolódtak
És minden, amit átéltünk, olyanok voltak, mint tegnap! |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 31. vasárnap,
Erika, Bella napja van.
Holnap Egon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
