|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Üzenet a családomnak.....
Drága gyermekeim, Cintia és Ádám, arra kérlek titeket, ne nézzétek ilyen árván. Erős az apátok, csak a lelkem nagyon beteg, de rémélem, hogy egyszer, újra kint lehetek!
Ne ilyedjetek meg kérlek , hogy ha tudtok, tudnotok kell azt, hogy jó helyen vagyok.
Sok sok szerencse kísérje végig az utatokat,
csak ne felejtsétek el soha, a múltatokat.
Hogy honnan indultatok s ki lett belőletek, ezt csak is anyátoknak s nekem köszönhetitetek. Mi megpróbáltunk nektek, mindent megmutatni, mit a szüleinktől tanultunk, nektek ne kelljen felkutatni.
Talán lehet apaként, én nem adtam meg mindent,
az úr adja meg nektek, erre kérem Istent.
Segítse jővőtöket a nap, a hold, s a csillagok,
így ha már nem leszek, mindíg felettetek vagyok.
Tudjátok hogy nem tettem, különbséget köztetek,
mégis kialakult egy kis rivalizálás, ez döbbenet! Nem tudom,, hogy hogy fajult el ez idáig, szeressétek egymást, örökre, mindhalálig!
Igaz, hogy ti sajnos, csak féltestvérek vagytok, de sosem éreztem úgy, hogy magamra hagytok. Szeressétek úgy egymást, ahogy én titeket, s megfogjátok látni, hogy minden lehetséges lehet.
Nem ilyedjetek meg nem most, de ha meghalok, utána már én leszek nektek, a ti védőangyalotok. Nyugodjatok meg, nem készülök meghalni,
tudjátok hogy sosem tudnék magamnak ártani.
De tudnotok kell, ha egyszer meghalok, szebb lesz minden estétek s minden nappalotok.
Sajnálom, hogy akkor már nem lehetek veletek,
de tudom hogy a szívem, mindíg ott él bennetek.
Nekem is mikor a szüleim, már elmentek,
Igaz, hogy bele kellett telnie, egy pár évnek.
De szívem megnyugodott, lelkem hazáért,
hálás vagyok Istennek, ezért a tapasztalatért.
Lehet, hogy egy kicsit morbid, de én ezt átéltem,
egy két év kellett hozzá, de utána nem féltem.
Előbb vagy utóbb, úgy is el kell hogy engedjetek,
higyjétek el tapasztalatból mondom el ezt nektek.
Mert ha az ember megtanulja a dolgokat elengedni,
sokkal könnyebb lessz majd akkor felejteni.
Hogy felejtsetek el örökre, nem ezt kell tenni,
csak engedjetek el, hogy át tudjak menni.
Mert az én szüleim is, már türelmesen várnak,
de addig még el kell telnie, nagyon sok nyárnak.
De amikor végre, egyszer újra együtt leszünk,
ismét egy nagy nagy, boldog család lehetünk.
Drága anyikám, neked most nem sokat írtam,
tudod te azt, hogy az életben milyen sokat sírtam.
Oly sok verset írtam neked az életemben,
téged nem féltelek, ezért nem élek félelemben.
Nem búcsúlevélnek szánom, ezt a pár mondatot,
csak meg akartam osztani, ezt a pár gondolatot.
Csak egy kis időt kérek, mit magamra szánhatok,
hogy össze kapjam magam, s újra láthattok.
Csak egy kis időt kérek, úgy is összekapom magam,
legyetek türelmesek, rendbe kell tennem az agyam. Jó helyen vagyok, itt bent mindíg vigyáznak rám,
Törődnek velem, akár csak a drága édesanyám.
Drága anyikám, veled úgy is vasárnap beszélek,
te megértesz tudom, ettől biztos nem félek.
El fogom mondani, hogy mi az én bánatom,
milliószor csókollak, addig az agyam nem járatom.
Gubacsi Sándor |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 02. kedd,
Rebeka napja van.
Holnap Hilda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
