Napkorong

Finoman egy fénysugáron siklasz és
Engedd a melegedet jönni,
Buja lábam fölött az ágyon
Felettem, állj meg engem megcsókolni.
Csókold meg melleimet, amik rád várnak,
Mint sivatagban egy csepp víz,
Megérintve meleg rózsaszín bőrömet és
Csókolj meg finoman, mert verseidben sok a szerelmi íz.
Gyere... gyere hozzám és vegyél el tőlem egy mosolyt,
Egy sóhajt a vágyadból és hagyd magadat elcsábítani
A kezeim által, amelyek finoman hozzáérnek a hátadhoz,
Engedd ajkaimnak, hogy megrészegítsenek, amik izgalomba tudnak vinni.
Gyere a nyelvemre néma suttogással
És lassan csókold meg azt a csókot, ami folyamatosan téged csókol,
A gondolatok, árnyékok, lépések felett...
Hadd érintsem meg gyöngéden testemmel testedet, ami belém nyomul.
Tüzesen egymást átkaroltuk és csókoljuk egymást szomjas állapotban,
Szédült kezeink nekünk suttogjanak és legyenek tanácsadónk,
Vegyél magadhoz némán, majd félénken és nyomatékosan
Csókold meg a mellem, hogy ne feledjelek, tudod te...szófogadóan.
Takarj be magaddal, és vegyüljünk el a melegben
A gondolatok szikrái alatt és alattuk imádhassuk egymást,
Gyere... fölém, a gondolataim fölé, a ködön keresztül
Mutasd meg a titkos csókot, tanítsál, hogy tanítva lehessél.
Ahogyan a bőröm alatt az égő tűz megborzongat,
Csókold meg combomat, bokámat
Azok szavak alatt, amit tűzzel kimondok:
Gyere belém, légy a suttogásom és játékom... egy remény.
Tedd, hogy alattad nyögve elvesszek,
Érezd, ahogy csúszós testem remeg,
Vidd magaddal a melegségem és tölts meg engem melegségeddel,
Hagyj egy csókot, hogy félénken a szádon csússzon
És ölelj meg, hogy érezzem a szíved dobogását,
Mint egy lepkeszárny, amely eltévedt az éjszakában.
Érezni akarom a nedves melegedet a bőröm minden cseppje alatt
Fogj szorosan, mindenem elvedd és még a gondolataimat,
Amelyben csak te vagy, aki egy arany sugáron némán siklik.
És hagyd magadat elveszni bennem a rózsaszín combjaim között,
Aztán, elveszve önmagunkban, telt szerelmes gondolatokkal elalszunk,
Hagyva, hogy remegő sóhajjal minket betakarjon a hold...a koldusunk.