Először félénk a szívem,
Aztán ajkaim megnyílnak,
Ellenállni akarok,
Nem engedni, nem elveszettnek érezni magamat.
De az elmém elkalandozik most
És érzem, ahogy az ellenállásom gyengül,
A mellkasomban dobog a szívem,
De a szemeim acélból,
Nem szeretném elengedni
És távol maradni tőle,
De, amikor rám néz, sóhajtok
És megadom magamat
Ezeknek a drága szavaknak
Szabad utat adok: Szeretlek!
