Csendesen őszre fordult,
a galambok meghitt gyengédségében,
olyan mélyen,
hogy belülről kezdenek penészedni
a rothadó megy színében.
---------------------------------------------
Festék csöpög a szentképre,
a gyertya magára fordítja lángját
a mohó levegőpislogásától,
tömjén csöpög –
egy lapos, ivartalan kupola alatt.
Elképesztő, saját testének kövében megrettenve,
a zöld oltárlépcsőre dobta csokrát
az utolsó menyasszony.
--------------------------------------------------
A hiányzó állapotból,
a borostyán
hiányból,
egy hideg bíbor indájának állapotát
csinálta,
amely évezredek óta felkapaszkodik a régi toronyba.
A tompa vessző feltételes, mentális kúszása
magában.
------------------------------------------------------------
Paloták és gyémántok vesztek oda,
madarak és hullámok pusztultak el,
a felhő eltakarta a napot
és megkövesítette a zöld cseresznyét,
ami virágából kibújt.
Az eső, mellét feltörte a forrás torkolatánál,
zöld füst fut a számtatlan földeken,
a szellőrózsák megkövesedett nedve,
az erdőben még a tobozok illata is elnémul,
a túlélési impulzusok késleltetik
az egy napos életet.
