|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Amikor oly ritkán a házamba jössz,
Te, kicsi szépem
És elevenem,
Mint egy fehér szonáta játéka,
Az összes ostobaságokat a házban te okozod.
Isteni szemérmetlenséggel mezítelenül,
Kikelsz az ágyból
És mindent szórakozottan szétszórsz.
Így, utánad a ház
Úgy tűnt, mintha egy felkelés dúlta fel.
Folyékony mozdulatokkal
És lassan,
Egy falnagyságú tükör előtt
Egyenként, felpróbálod a kalapjaimat
Mosolyogva, valami belső gondolaton.
Rám kacsintva,
Az ezüstkristály megduplázza szépségedet.
Valahogy komolyabban,
De ugyanolyan üresen,
Átkutatod a fiókjaimat
És lapról lapra,
Gondosan vizsgálod a kézirataimat,
Szórakozottan.
Az igazság az, hogy belenézel
És észre veszed, hogy milyen aprócska vagy.
Te, aki egy idegen szót sem ismersz.
Félelem nélkül
Szépséged hívását követed
Kielégíthetetlenül, gondtalanul,
Ahogy a liliom ragyogását járja.
Minél kisebb vagy,
Annál győzedelmesebb
És amikor elfáradtál,
Minden hidegebb lett a házban,
Újra hozzám jössz,
Elfelejtve, hogy felkeltél, hogy elmenj.
Látod, szépem, nehéz választanom,
De egy kis erőfeszítéssel megértem,
Hogyan forgattad fel nemcsak a házamat,
Hanem az egész elmémet.
De íme,
Annyira megszegted az egész célomat,
Hogy, amikor most el akarsz menni,
Belegabalyodsz gondolataim szálaiba,
Mint a macska, mely a gyapjúszálakba akadt,
Melyeket meggondolatlanul kioldott
És játszik velük.
Későn, amikor elfáradsz,
Maradsz,
Elalszol lelkemben,
Mint egy könyvbe zárt jelző,
A helyeden,
Kicsi és szófogadó,
Mint egy aprócska halálos bűn.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 26. vasárnap,
Dömötör napja van.
Holnap Szabina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
