Pihe cica kedves, pelyhes,
édes, tüneményes,
de rest, egeret nem kerget.
A fene egye meg!
Rendre hempereg.
Emeletes helyre fel sem megy
rendetlen, renyhe teste.
Egér? - Ne merészelj te! s elterül meredve.
“Egér nem kell nekem,
mert rettenetesen eleven.
Lehetetlen elérnem, s a belem sem veszi be.
Megbetegedem.Helyette tejet lefetyelek.
Szívesebben heveredek eme fekhelyre,
s elmélkedem lehunyt szemmel rejtelmeken.”
Esteledve meleg helyen, Pihe cica heverész.
Egér nevet fent a szekrény tetején:
Ez aztán a hős legény!
KiberFeri - november 03 2025 14:26:22
Évi kedves, micsoda jó lett ezen cicuska versed. Életemben volt szerencsém otthon pár cicához és épp' ilyenek voltak, mint amiről itt írtál.
Persze volt egy akit ugy hivtunk, hogy az "öreg cirmos", aki ha az udvaron fogott egy egeret azonnal bejött a konyhába, hogy megmutassa és azonnal el is engedte! Volt hajcihő. Érdekes, azt mindig megfogta és a szájában az egérrel hagyta magát kivinni az udvarra és akkor neki is látott a finom, friss húsnak.
Poétaöleléssel főhajtással, elismeréssel, barátsággal: szívből gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
